Kétségtelen, hogy máris nem vagyok a régi - még ha akkor sem voltam teljesen nomális -, hiszen szombat 7:48 van, én pedig ébren vagyok, ráadásul már túl egy önvisszaaltatási kísérleten, amin totálisan elbuktam... Nem, nem akarom magamról azt mondani, ha valaki megkérdezi, hogy koránkelő vagyok!
Na most erre nyilván lehet azt mondani, hogy viszonylag van csak korán, meg hogy azért ha nagyon igyekszem, tudok én sokáig aludni, hiszen pl. amíg itt voltak Balázs szülei, egyik nap - igaz maratoni éjszakai olvasás után - 10-ig sikerült kómáznom, és még az sem segített felébrednem, hogy tudtam, a lakás többi lakója már órák óta tettrekész.
Ja tényleg, még be sem számoltam anyósomék nyaralásáról :( Hiába, ez a munka hibája... Múlt csütörtöktől a hosszú hétvégét kihasználva keddig jártunk-keltünk együtt Barcelonában, aztán nekem sajnos szerdától hónapzárás ürügyén 11 órás munkanapjaim voltak (és lesz még hétfőn is), így leginkább a "kimerült" szóval jellemezném magam. Erre mi történik ma? 7:30-kor végérvényesen kidob az ágy... {&#>\|°˘%!+"@#&$€%°}
Meg hát úgy általában is rohanósabb minden, amióta dolgozom, például ide is nagyon ritkán írok... Most majd hétvégén igyekszem pótolni a lemaradásaimat: blogolás, varrás, "Balázsozás", merthogy mostanában Balázs is többet foglalkozott velem, mint én vele. Amikor kifogytunk mindenből, bevásárolt egyedül, kéretlenül is elvitt mocival dolgozni, eljött értem, amivel már önmagában és utanként 40 percet spórolt nekem, nem beszélve arról, hogy vagy fél órával tovább alhatok az olyan reggeleken. Most rajtam a sor! Ha már úgyis fent vagyok, azt hiszem, el is indulok bevásárolni... Vagy csak a pékségbe, hogy itthon croissant-reggelizzünk :)
Na, hát szaladok is!
