Zumba

Jelentem, zumba kipróbálva, tetszett, de jelentem, mégiscsak izomlázas a hasam, csak engem ez a jelenség szokás szerint 2 nappal később ér el... Alig bírtam "kikelni" az ágyból :)

Itthon: Budapest - Pécs - Eger

Múlt csütörtökön felültünk a repülőre, és eljöttünk otthonról haza :)

Az első pár nap témája Budapest volt, vasárnap estétől Pécsen (vagyis a nyelvtankönyvek szerint Pécsett, ha így jobban tetszik) vagyok. Kicsit sűrű, de nagyon jó a program, és ezúton is köszönöm mindazoknak, akikkel már találkozhattam, és elnézést kérek azoktól, akikre csak nagyon rövid időm jutott.

Ez a blog nem Magyarországról szól, de úgy érzem, be kell számolnom a számomra hiánypótló dolgokról:

1. találkozás a családdal

2. találkozás egy csomó barátunkkal

3. forraltbor már-már lassan vödörszámra (az ugyanis Barcelonában nem jellemző, bár köszönhetően egy-egy jeles alkalomnak, azért fellelhető, mi több akár el is készíthető, csakhogy nem szoktam nekiállni, hiszen a feelinghez nekem nagyon hozzátartozik a hideg utca is)

4. krémtúró, túrórudi, sültkolbász, krumplis tészta és töltött káposzta evés (és hasonló "magyarságok"

Nem annyira hiánypótló talán, de mindenképpen nagyon magyar, hogy élvezhetjük a BKV minden finomságát kiégésközeli metrókocsikkal és lerobbanó buszokkal,  nem is beszélve a diáktüntetés miatt késő "négyes-hatossal", na és persze - ha már szóba került - itt vannak a tüntető tömegek is, akik ötletesen "télirózsás forradalomnak" keresztelték akciójukat, melyet a felsőoktatási reform (vagy reformtervek) és az ellenállók miatti kormányoldali válaszreakció váltott ki. Én nem vagyok egy politikus alkat, de azt a hülye is látja, hogy valami nagyon rossz vágányra került ebben az országban. Akikkel találkozom, mindenki mélységesen szomorú a kilátástalanság miatt vagy dúúúúrván (és ez az a helyzet, amelyben én a durva u-betűjét bizony nem véletlenül hosszú ú-val írom) agymosott, akik valószínűleg ettől kezdve kommunistának bélyegeznek engem is. Először és talán utóljára rögzíteném, nem vagyok az, csak látok. És látom a kontrasztot az állítólag óriásibb gazdasági válságban lévő spanyol és a magyar közhangulat között. Elszomorító! Komolyan! Én ugyan nem politikai okból/elégedetlenség okán kerültem külföldre, de bizony nagyon örülök, hogy ez a hangulat és elkeseredettség nem ér, és nem döngöl a földbe évi 365 napon...

Bevallom, az itthon tapasztalható légkör kissé lenyom, de egyrészt nincs arra elég időm itt, hogy ezt hagyhassam, másrészt egyidejűleg felvillanyoz az, hogy egy pártoktól (remélem valóban) független tömeg végre amolyan spanyolosan végre az utcára vonul (merthogy kint ezeknél akár kisebb jelentőségű ügyek miatt tombol a huelga general"), és elmondja, hogy baj van. Valóban!

De ennyit a politikáról! Élvezem a családom!

Már most mindenkinek Boldog Karácsonyt kívánok!!!

Események mostanában

Igazából azokat a dolgokat próbálom összegyűjteni, amikről valahogy elmaradt a beszámoló... Esetleg azért mert nem tartottam extrafontosnak, nem tulajdonítottam különösebb jelentőséget neki (mert pl. nem is volt neki), de most mégis megemlíteném, csak hogy nyoma legyen.

Az első a sorban egy vacsora volt a Gracia városrészben található Teatre Neu nevű helyen, ami egy hangulatos beülős hely, nem számítva, hogy van vagy 3 kisebb (moziszerű)terme, ahol filmvetítés, kis színjátszósdi folyhat. Hát mi csak ettünk-ittunk, de erre is tökéletesen alkalmas a hely.

Jött ezután egy vacsi volt, ahol a házigazda rakottkrumplival várt bennünket, és ahova végül sokan nem is tudtak eljönni, mi mégis jól éreztük magunkat, gyakoroltuk a spanyolt, mellesleg az angolt is, és született egy-két kifejezés, amire jó szájízzel gondolunk vissza... nem mellesleg az akkori szájízünk is elég jó volt, mert a magyarhoz meglepően hasonlító rakottkrumpli sikerült :) 

A sorban következő egy házibuli, amire szintén egy (másik) kedves magyar ismerősünk hívott meg minket, és még vagy 15 másik magyart. Ezúttal a többi vendég is ráért, és - bár a közös krumplipucolásról "sajnos" lemaradtunk - a pálinka közösségformáló hatásának is köszönhetően szintén elég jól sikerült az alkalom... A vége talán túlzottan is, mert befutott még egy adag pálinka (a gazdájával), amit talán jobb lett volna kihagyni, de sebaj, egy vasárnapunk bánta az igazán magyaros virtusú estét. Megjegyzem az ezúttal is terítékre került rakottkrumpli szintén nagy szerepet kapott, de a másnapot tekintve (és megélve) még így is sokkal kisebbet, mint az italok...

Voltunk eztán egy spanyol/katalán fiú (a szülei idetelepültek valahonnan Spanyolország más régiójából, ő már itt született, de a gyökereire fittyet hányva iegenigen katalán beállítottságú, az elszakadás nagy híve, és a katalán nyelv, kultúra és irodalom óriási rajongója) szülinapi vacsoráján Barcelonán kívüli otthonában. Ezzel kapcsolatos legmarkánsabb emlékem, hogy annyira új környéken lakik, hogy a GPS a következő város azonos nevű utcájához navigált bennünket, ahol csak azért nem kopogtunk be "hozzá", mert az adott emeleten nem 1, 2, 3... számú, hanem A, B, C... betűjű ajtójelzések voltak, és ez egy kicsit gyanús lett...  Ezen kívül egyébként jó volt, jófej figurákkal találkoztunk, és sokat gyakoroltuk a spanyolt, de főleg a szövegértést, mert - lévén a katalán választások előtt két nappal a vacsi - azért felmerültek azok a témák, amelyekhez akkor sem mernék hozzáokoskodni, ha a nyelv már tökéletesen menne.

Tartottunk az itteni magyar lányokkal egy elvileg karácsonyi dísz barkácsoló, de gyakorlatilag sokkal inkább bagolyvarróvá vált szakkör-estet, amiben voltak aradandó élmények bőven. Készültek itt valódi díszek, de így utólag azért bevallom, sajnálom, hogy hagytam elmenni a varró irányba a dolgokat, az ugyanis nekem nem az erősségem (teszem hozzá, ekkor még a kézi varrásban villogtathattam volna a tehetségem, varrógéppel bizonyára ez is teljesen más lett volna). Biztos vagyok benne, hogy az elvitt, de elő nem vett ragasztópisztollyal ekkor is sokkal hasznosabb mütyűrök születtek volna :) Persze-persze a "házigazda" kívánágát tiszteletben tartottuk, meg az is egy érv, hogy minek is csinálnánk karácsonyi díszeket, ha nem is leszünk itt karácsonykor... De még így is, aki igazán ügyes, az varrva is tudott karácsonyfadíszeket alkotni. (Én ugyan nem tartozom közéjük, csupán egy tűpárna bagoly, és egy hasznavehetetlen macskafej megalkotóját tisztelheti bennem a... ki is???)

Egyik nap végre megnéztük magunknak a barcelonai labirintust, amit már igazából május óta tervezek (legigazából már tavaly december óta, de Petrusákkal talán igazán is tervbe vettük), és nem kellett csalódni, ez is jó mulatság :) Balival és Mónival mentünk hármasban, és jól szórakoztunk (kissé a saját szórakozottságunkon is). A labirintusból azért ki lehet találni, de vicces dolog, a kert pedig csodaszép, erről majd teszek fel fényképeket.

A tegnapi este újabb "eventet" hozott, ezúttal egy magyar párnál, Andiéknál forralt boroztunk, csipegettünk, és élveztük egymás társaságát. Tényleg mint egy kis (ugyan széthúzó) család. Bali épp az elább kérdezte, hogy "na és te kivel beszéltél arról, hogy hogy megy a sora?", és most jövök rá, hogy pont azt élveztem leginkább, hogy ezúttal gyakorlatilag senkivel nem erről beszéltem. Közrejátszik ebben valószínűleg az is, hogy kifordult volna a falat a számból, ha egy viszontkérdésre ugyanebben a társaságban 3 héten belül ötödször is válaszolni arra a kérdésre, hogy "na és hogy megy a munkakeresés?", de nem kellett! Nem tudom, hogy azért-e mert volt bőven elég közös téma, filmélmény és "aktuálszociológia" a közelmúltból, amit kibeszélhettünk, vagy szerencsére ők is megunták hallgatni, hogy folyton ugyanaz a válaszom, mindenesetre azt hiszem attól volt olyan könnyű és kellemes számomra ez az este, hogy ez a téma kimaradt. Persze ez csak közrejátszik, a fontos, hogy a társaságban tényleg érdekes és szórakoztató emberek vannak, és most már az én kritikus szemeimmel is látható némi összetartás, egymásnak segítési szándék, ilyesmi. Merthogy én alapjában véve kicsit talán túl szkeptikusan állok ehhez, és nem szeretneém túlmisztifikálni a dolgokat. De most valahogy talán tényleg kezdődik valami. Ha nem csak a partonröplabdázásokra tudunk összeszervezni egy össznépi találkát...

Új korszak hajnalán :)

Még nem is újságoltam itt, csak a szerencséseknek telefonon: mivel idén hosszú magyarországi kiruccanást terveztünk karácsony körül, Jézuska esetünkben kénytelen az ajándékokat a különböző helyek és a megfelelő idő szerint szortírozni, így történhatett az is, hogy egy ajándék már meg is érkezett! Én vagyok a szerencsés, aki máris élvezheti a karácsonyi költekezés gyümölcseit: varrógépet kaptam, ami csillivillicsodaszép, nagyon erős, okos kis gép; íme:

Márkáját illetően Matrimatic Jubilee 4, egy holland varrógépforgalmazó saját márkája, amit azért mertem megrendelni, mert az egyig varrós blogoló videóin felismertem, és ő is nagyon dicsérte (már tudom, hogy nem hiába).

Kicsit a kisszobát (polgári nevén "lyuk") is átrendeztem, hogy beférjen :)

Valójában teljesen kezdő vagyok a varrás terén, és mindig elvesztegetett időnek tartottam, jobbnak véltem a profikra bízni az efféle precíz munkát, de be kell látni, nekem most akarva-akaratlanul (de mindenképpen elfogadóan) rengeteg szabadidőm lett, annyi, amivel nem is sejtettem, hogy lehet mit kezdeni. Kár lenne ezt az időszakot továbbra is elvesztegetnem arra hivatkozva, hogy "áááá, ez csak átmeneti állapot, bármelyik pillanatban elkezdhetek dolgozni!" Persze nem arról van szó, hogy erről letettem volna, most is küldözgetem az önéletrajzaimat, de be kell lássam, nem kapkodnak utánam. Itt a blogon nem igazán érintettem ezt a témát, mert pillanatnyilag a külföldi munkakeresés eddig nem életem legnagyobb sikertörténete, ráadásul itt annyi-annyi felfedeznivaló van, és nyáron egy halom látogatónk is volt, szóval ha írtam, inkább másról írtam. De ez nem jelenti azt, hogy nem kezdtem minden reggelt azzal, hogy átnéztem az álláskereső portálok ajánlatait. Kerestem, keresek, és bízom benne, hogy majd találni is fogok egy helyet, ahol kölcsönösen jól jövünk egymásnak, de annyian mondták/mondtátok, hogy nem kell erre rágörcsölni, hogy igyekszem ezt meg is fogadni.

De visszatérve a real story-hoz: Már kb. májusban kitaláltam, hogy szeretnék varrni tanulni, de mint annyi mindent, ezt is halogattam ezerrel, csak a jövőbeli (remélhetőleg nem csak képzeletbeli) kézimunkáimat tervezgettem, nézegettem a mindenféle DIY-fórumokat, majd kb. egy hónapja - rögtön az online lakberendezési tanfolyam indulásával egy időben - elkezdtem az online varrótanfolyamokat is. Nade-nade mire megy az ember az elméleti tudással, ha ki sem próbálhatja a varrógépén? Ezért segítettem Jézuskának kitalálni (praktikusan típusra pontosan), hogy idén mit hozzon (a holland postával karöltve). Jó választás volt! Kedden érkezett, és csak azért nem számoltam még be róla, mert egyrészt elvileg még meg se kaptam (((teszem hozzá, még most sem))), másrészt alig bírok felállni előle. Ha mégis, akkor tuti, hogy az online varrósuli (esetleg lakbersuli) miatt, néha a használati útmutató böngészése kedvéért, és hihetetlen módon még a spanyolóra ürügyén is megszakítottam kezdeti alkotómunkámat :)

Talán furcsa lehet ez így, kérdezték is egyesek (rosszul is esett), hogy "nem tudsz varrni, és rendeltél egy varrógépet? Nahát!" De könyörgöm, szült már anya embert úgy, hogy az rögtön varrni kezdett, miután lemosták róla a magzatmázat? És könyörgöm, tanult már meg valaki géppel varrni gép nélkül? És oké, láttam olyan varrótanfolyam hirdetést, ahol biztosítják a varrógépet, de a legtöbb helyen a varrógépet maga viszi az ember... Szóval nem igazán hallgatok a rosszindulatra/kétkedésre, igenis, hogy belevágok, mert eddig amit igazán akartam, és tettem érte, az minden sikerült, ezzel is így lesz! (Na erre persze rávághatják, hogy minden sikerült, kivéve állást találni; de erre most inkább nem is kanyarodnék vissza.)

Leszögezném, hogy a terveim között egyelőre nem szerepel a divattervezés, pillanatnyilag nem ruhákat szeretnék varrni, egyelőre megelégszem azzal, ha a lakásba varrok praktikus, esetleg tetszetős kiegészítőket, közben elsajátítom az alapokat (tudni kell ugyanis, hogy egyenesen varrni és kanyarodni is meg kell tanulni, hogy az igazán szép lehessen), aztán jövő karácsonyra van egy nagy vállalásom, amit reményeim szerint majd 2014. januárjában fel is posztolok, de addig titok övezi ;) (persze akad olyan, akinek már beszéltem róla, Bali a tervemet is látta, de nagy nyilvánosság elé majd csak 2013. karácsonya után tárom.

Szóval ennyi! Ezt szántam mára.

De hogy még többet adjak magamból (és eddig elég primitív próbálkozásaimból), megmutatom, hogy tegnap mire jutottam az itt szokásos 500-700 ml-es tusfürdőkre méretezett fürdőszobai rendező kivitelezésével:

Tudom, leginkább kezdetlegesnek lehet nevezni (egyben jelezném, hogy a cérna(szín)választás tudatos volt, azt ne tessék kritizálni!), de ÉN MAGAM CSINÁLTAM! ;)

Ma (csak úgy)

Már tegnap belekóstoltunk a jóvilágba, reggelizni mentünk az egyszer már kipróbált Paris Caféba (ami nagyon közel van, és ahol ráadásul meglepően keveset fizettünk), aztán ma úgy döntöttünk, elmegyünk ebédelni. Pontosabban Bali azt mondta, ma inkább ne főzzek nagyot, majd séta közben beülünk egyet tapasozni. Így indult! Majd inkább megmutatta nekem a munkahelye közelében lévő kedvenc salátázós-tésztázós helyét, ahol benyomtunk egy-egy vájling (de furcsa ez a szó, így leírva...) salit. Nagyon jó hely, és azt kívánom, bár előbb ismertem volna, hogy az eddig idelátogatókat is mind elvigyem... Na, legalább most már biztosan van miért visszajönni ;)

Amúgy pedig nagyot sétáltunk, Balázs kattintgatott, és ha már nála volt a szerkentyű, hát csatolok pár képet:

a park

egy vaú

 mi

egy étterem

homokozó menyasszony

lufi&denevér

lámpasor avagy égig érő lajtorja