Spanyolvizsga

A2 kipipálva mind2nknek :)
Most egy kis nyáriszünet következik, majd csak szeptemberben jön a B1/1, addig VAKÁCIÓ!

Sent from my Xperia

Időjárás-widget

Láttátok, hogy kicseréltem az időjárás widgetet? Jobb lett mint új korában, és még rá is lehet kattintani, hogy aztán teljesképernyős legyen :)

Jáj, ma annyit írok, ide, hogy már-már kezd gyanús lenni, hogy valami nagyon mással kellene foglalkoznom... Welcome to my world!

Légkondiszerelő Leonardo

Na, volt itt a légkondiszerelő, vicces volt!

Azzal kezdődött, hogy felkapuzott, hogy ki ő, és megkérdezte, megy-e most a készülék, amit én úgy értettem először, hogy működik-e (funciona vagy funcionando, nem mindegy ugyebár...), aztán másodszorra felfogtam, de innentől lett csak igazán érdekes!

Ugye a légkonditisztítást a légionárius betegség elkerülése érdekében szorgalmaztam, ehhez képest Leonardo azt mondta, öt perc múlva feljön, addig kapcsoljam be... ??? Heeeeeeeeeee???

Hát rajtam vazze ne múljon, bekapcsoltam, de közben kinyitottam az ablakokat, hogy a bacik inkább röpködjenek ki.

Majd 5 perc múlva (valóban csak 5 perc volt, ami itt meglepő, ahogy az is, hogy 4-re ígérkezett, és 4-kor csengetett is a kaputelefonon), miután elmagyaráztam neki 2 mondatban, hogy nem bosszantani akarom, csak problémáim vannak a nyelvvel, az első dolga az volt, hogy becsukta az ablakot, majd az arcába fújatott 17 fokot egyre erősebben, miközben max a gép hangját figyelhette, mert a kinyitásán csak percek múlva kezdett el igyekezni...

Nem tudom, ez így frankó-e... Mindenesetre azért vannak félelmeim. Merthogy amióta először hallottam erről a betegségről - és főleg azóta, hogy a közvetlen közelemben betegedett meg tőle valaki nagyon-nagyon -, van egy ilyen kis képzeletbeli animáció a fejemben, hogy a gonosz kis légionárius bacik a használaton kívüli légkondikban ücsörögnek, és amint bekapcsolják a berendezést kiáramlanak; na és innentől az animáció olyan, mintha egy kis légiósbaci fejére erősítették volna a kamerát, és azt látom, hogy köröz a levegőben, míg végül célba veszi az orromat, és könyörtelenül lecsap. Tudom, dilis vagyok, de ez pont ugyanolyan, mint amikor valamitől félsz, és szinte a szemed előtt látod leperegni a rettegett eseményt, annyira a hatalmába kerít... Vagy mondjuk mint egy Ally McBeal epizód, amiben Ally békaként ölti ki a nyelvét a neki olyannyira tetsző pasi után :)

Most hogy visszaolvasom, lehet, hogy ezt nm kéne posztolnom, mert egyszer valami okos pszichiáter rám mondja, hogy tudathasadásos, képzelgő őrült vagyok... Pláne, hogy közben Milleniumot olvasok, és tudom, hogy az én gépembe is bekukkolhat valaki...

Nade visszatérve a témára, remélem, nem ilyen könnyű megbetegedni tőle (mindenesetre miután elment, rögtön kikapcsoltam, és kinyitottam az ablakot, hátha a légiósbacik is a fényre mennek!

Máskülönben Leonardo egy 160 cm "magas", barnabőrű, flip-flop papucsos kis tünemény :) Miután mondtam neki, hogy még csak tanulom a nyelvet, nagyon körültekintő volt, és igyekezett érthetően artikulálni. Azt viszont most többedszerre vettem észre, hogy mintha a latinok közül csak a nyelvtanárok ismernének szinonímákat, mert az ki van zárva, hogy az utca népe esetleg más szavakkal írja körül azt, amit a beszélgetőpartnere jól láthatóan közelítőleg sem ért... Mindegy, Leonardo cuki, elmondta, - és szerintem csak azért tette, hogy én gyakoroljam a nyelvet - hogy argentín, és a légkondik mellett vízre, gázra, villanyra is szakosodott, megadta a számát (és tetszett neki, hogy elsőre le tudtam írni), valamint, hogy szerinte (is) nyelvtanulásra a leghasznosabb az intercambio (nyelvcsere), amit akar ő is csinálni, mert hamarosan Brémába fog utazni, ahogy valami kormányépületet (így mondta, komolyan) fog légkondiszerelni. Valamint megkérdezte honnan jöttem, és hogy Magyarországon angol-e a hivatalos nyelv (megjegyzem, ezt a múltkori ablakszerelő is megkérdezte!!!), illetve, hogy hova járok nyelvsuliba. Kedves volt nagyon! Ha holnap jön, majd odaadom neki a Hungaryto (itteni magyar étterem) címét, mert ők szerveznek mindenféle, odavissza intercambiokat, és a facebookon is csatlakozhat hozzá.

Visszatérve kicsit még a szakmai részére, az a része egyedül a megnyugtató, hogy nem csak kitisztítja, de állítólag ki is cseréli a filtert, szóval ha addig nem betegszünk meg, akkor utána tuti nem!

mi is volt még?

...ja igen, a San Joan után vasárnap délután akkorát röpiztünk a parton, hogy még most is izomlázam van... és persze itt-ott lila/kék/zöld vagyok, éppen milyen kedvem van. De ezt leszámítva nagyon jól esett, kimentünk délután 4-kor, és fél 10-re értünk haza (5 perces úttal számolva, naná, majd messzebb megyünk?!). Eközben persze volt 2-3 pancsi a tengerben, pokróconülés és kinek sörözgetés, kinek kólázgatás. Tudunk élni! Pont megbeszéltük Balival, hogy olyan ez most nekünk, mintha minden hétvégén nyaralnánk :)

Aztán jött a tanulás, merthogy tegnap írtuk a spanyolvizsgát (A2 szinten), ami majd holnap okoz nagy örömet vagy bánatot (de remélem, inkább az előbbit).

Közben persze nap mint nap 30 fok körüli mleg van, ne higgyetek a blognak, az valamikor február-márciusban fagyhatott le 12 Celsiusnál... Már jó ideje nyitott ablaknál alszunk, ezen a héten pedig már azt is éreztük, hogy kezd elégtelen lenni az éjszakai lehülés. Rá is kérdeztem ma a főbérlőnél, hogy ismer-e légkonditisztító kisiparost, mert félek, lassan használnunk kell. Erre a legnagyobb meglepetésemre fél órával később írta, hogy ma 4-kor jön egy szerelő. (Azt már csak margón jegyzem meg, hogy bár én egyértelműen tisztításról beszéltem, hisz tökéletesen működik a berendezés, állítólag most csak megnézi, árajánlatot ad, aztán majd visszajön. Otthon ez nem úgy megy, hogy felhívom, megkérdezem, darabja mennyi, kijön, fizetek, csók? Namindegy, 4-5 körül kiderül.) Szóval ha majd úgy tartja kedvünk, akkor akár déli sarkot is csinálhatunk a lakásból :) Nekem biztos nem fogja úgy tartani kedvem, inkább csak a hébe-hóba légkondi híve vagyok... Általában Balázs kiskedvence ez a szerkezet, de mióta a cégnél délutánonként úgy bedurran a légkondi, hogy vacognak, talán megszelidült kicsit, és ha nem csorog a víz a fejéről, akkor megelégszik a kereszthuzattal.

Na, asszem most ennyi újat tudok mondani...

Ja, meg még azt talán, hogy - bár régóta itt árvult a polcon - csak most kezdem el a Lány, aki a tűzzel játszikot olvasni, és annyira élvezem! És falom! És általában éjjel 3-4-ig olvasom, mert egyszerűen nem bírom letenni, mindig "csak még egyet lapozok", aztán arra "ébredek", hogy világosodik. Napközben jobban le tudom győzni ezt a könyvmolyságot, akkor ugyanis lehet porszívózni is :) De hamarosan vége is, szóval tudom már, miért ugrok majd be a Libribe júliusban!

San Joan

A nemfacebookozók kedvéért:
Tegnap/mára virradóra San Joan éjt ültünk. Ez az egyetlen éjszaka, amikor lehet tüzet rakni, grillezni a parton (engedély birtokában), viszont ilyenkor az sem ritka, hogy az emberek minden felesleges dolgot elégetnek (széket, ajtót, ami szembejön), és különösen szokás ilyenkor petárdázni, tüzijátékozni a betelepülők nagy örömére (valójában már egy hete kerülgetjük a petárdázó 5éveseket, és ébredünk éjszakai durrantgatásokra). Mindez a nyár köszöntésére, a legrövidebb éjjel örömére, azaz szentivánéjre (mas o menos, ugyanis a legrövidebb éjjel június 21., szent János napja meg ma van, de itt mégis 23-án égetnek, 24-én pedig munkaszüneti nap van, amikor persze nem vasárnap...)
Mi is kivonultunk a spanyolcsoporttal, illetve a becsatlakozó magyarokkal. Ettünk-ittunk, és mi sem hagyhattuk ki a rituális éjszakai fürdőzést :) Nagyon szuper volt, és még csak meg sem fáztunk!

Sent from my Xperia

Lapibarack

Múltkor a német lány a spanyolóráról mondta, hogy visz haza anyukájának ilyet, és áradozott róla, hogy milyen jó, úgyhogy kipróbáltam.
Lapinak lapi, könnyebb tartani evés közben, de ízre szerintem semmi extra. Persze finom, de nem jobb azoknál a régi, otthoni óriásbarackoknál, amiket volt szerencsém vödörszámra falni...

Az én kifutópályám :)

Cipőből, igen, és mind az enyém. ...és ha túl kicsi lenne a kép, azt is elmondom, hogy a távolban még a homályba vész két pár csizma is :) Bali egyszer azt mondta, hogy nem veszünk ide cipős szekrénykét, mert olyan hosszú folyosónk van, hogy nem tudom majd telerakni a cipőinkkel. Hm, igaz, szellősen raktam, ráadásul hosszában, de sztem nem lett igaza :)
(Az L-alak rövidebb szárát ki tudnám rakni a fiúcipőkkel)
Innentől kezdve csak azt csodálom, hogy fér be mindez a beépített szekrény aljába?? Ráadásul többé-kevésbé rendezetten :)

Sent from my Xperia

E hétvége

Azt hiszem, korábban nem mutattam, hogy errefelé hogyan szabják helyi igényekre a Coca-Colát: Persze, hogy ez is Sagrada Familiás :)

A hétvégének egyébként igen komoly eseményei vannak: VÉGRE FÜRÖDTEM A TENGERBEN!!! Immár nem csak a lábáztatásig jutottam, hanem a totál belemerülésig, egy pár karcsapásig, de aztán nem lubickoltam sokáig, ahhoz még hideg... Így is épp elég bátorságra volt szükségem az év első mártózásaihoz, merthogy kettő is volt belőle!!!

Ezen kívül shopping volt még a programon a Diagonal Mar-ban, ahol találtunk egy, azaz egy üzletet, ahol nem csak a kicsi spanyol pasikra gondolnak, hanem európai méreteket is árulnak. Balinak kerestünk pólókat, és hála ennek az egyetlen üzletnek, nem mentünk haza üres kézzel :)

És ha már ott voltunk, megörökítettük a piranját 3D-ben :D Ötletes halacska...És hogy miből készült?Aztán vasárnap végre elugrottunk a Plaza Españára, hogy működés közben is lássuk a "Mágikus kutat". Tényleg nagyon szép: zenés, fényjátékos szökőkút, amit eddig valahogy sosem láttunk játék közben, azaz pangó vízzel az alján láttuk csak, ami azért nem ugyanaz:

Persze annyian vannak ott ilyenkor, mint az oroszok, de még így is megéri :D

Sőt, még úgy is, hogy közben kicsit eleredt az eső :)

Képes beszámoló - nálunk jártak Balázs szülei

Az érkezés pillanatai:Margó néni szerint a repülés nem veszélyes (már ami a reptereken való eligazodást illeti), igazából csak a fel- és leszállás érezhető kicsit, közte ugyanolyan mint egy buszos utazás (jobb kilátással és kevesebb megállóval). Na ugye, mi megmondtuk, hogy könnyen ide lehet találni!

Az érkezés napján csak a környéket mutatta meg Balázs...amiből nyilván nem maradhatott ki a part sem...Az első kirándulás a Monjuicre vezetett: a Plaza Españáról fel a mozgólépcsős sétányon át...A MNAC (múzeum) elé, ahonnan ilyen szép a kilátásEz már a MNAC oldalánál történt:Aztán séta tovább, majd kisebb buszút, hogy ne az összes lábunk kopjon el, egészen a Miramarig, ahol szintén nem rossz a kilátás a kikötőre, és ahonnan a Teleferic indul.Mert naná, hogy ha már ott voltunk, nem sétáltunk le, hanem igénybe vettük a helyi lehetőségeket.

Ők nem féltek, csak én... Úgy látszik, ezen mindig 3:1 az arány...

Mivel a séta nem bizonyult kicsinek, a következő nap shoppinggal és parton pihenéssel telt, aminek az egyetlen szépséghibája az volt, hogy a víz inkább csak a lábáztatásra alkalmas hőfokú. ...najó, bátrabbak most is pancsolnak, én a túlélésre szavaztam :)

Viszont a nagy pihi után jöhetett a következő gyalogtúra, ezúttal a La Ramblán lefelé:

A séta a Plaza Catalunyán kezdődik:

És a Rambla (Barcelona főutcájaként funkcionáló, platánokkal szegélyezett sétálóutcája, ahol a városba érkező turisták 70%-a tartózkodik, és ezáltal mindig zsúfolt. ...nem igaz, reggel 9 előtt egész élhető, utána kezd ilyesmivé duzzadni:És persze a kis utcákba is be kell tévedni, ahol az erkélyek szinte összeérnek (a képen láthatónál akadnak szűkebb utcácskák is).Tapas-ebéd a Santa Maria del Pi templom előtt.

És persze Gaudi remekei közül a Parc Güell sem maradhatott ki:

Igyekeztem a képekből vegyesen válogatni, hogy a család mellett az idény virágai is követketőek legyenek. Hihetetlen, hogy itt mindig virágzik valami... Olyan tudatos kertészkedés folyik itt!

És mivel a parkkal gyorsan végeztünk, délután visszamentünk a Ramblára, hogy A Piacot, a Mercat de la Boqueriat is megmutassuk.

Egy kis ízelítő a nyalánkságaiból:

Mozgó rákokból ezúttal kisebb volt a kínálat, nyilván rossz időpontban érkeztünk, de ezúttal is láttunk nyúzott birkafejet és társait is, de azt mellőzőm csatolni, maradjanak csak a színesek :)

Ez után a nap után ismét hagytunk egy pihenősebbet (illetve Balázsnak dolgozósabbat) a hazautazás előtt: ismét tengerpartoztunk, és ha nem is csokibarnán mentek haza, azért remélem, fogott kicsit a nap!

Még egyszer nagyon köszönjök azt a rengeteg ajándékot, finomságot, amit kaptunk, most egy jó ideig biztosan nem megyünk vásárolni :) És persze a spanyol téliszalámikat sem kell veszegetnünk, mert az újabb Pick-szállítmány jó ideig kitart :)

Remélem, jó kis ízelítő volt ez az itteni jóból, de nem ám azt hinni, hogy ezzel mindent megmutattunk! Rengeteg látványosság maradt még a következő útra!