... és az ablakunk még most sincs kicserélve: "quiza mañana".
... és hogy az ablakcsere miért nem zavar annyira, az ok a jó időben keresendő, most 15 °C-t ír az on-line hőmérőnk (igazi még mindig nincs), de ez sántít, mert tegnap este 9-kor is 14-et mutattak az utcai kijelzők.
... és ismét sok újdonságot (és szerintem ezúttal nehéz nyelvtant) tanított a José. Határozottan haladunk a spanyollal, bár egy kissé zavar, hogy továbbra is csak jelenidőben vakerálunk. De a jelenidőben legalább tényleg olyanokat, nyelvtant és szavakat, témákat, ami kétségtelenül hasznos. A jelenlegi kedvencem a "Lo que mas/menos me gusta de..." szerkezet, vagyis, hogy azt szeretem a legjobban/legkevésbé ebben vagy abban. És azért szeretem, mert amikor óra után hazajöttünk, a tv-ben ment egy ismeretterjesztős film vmelyik barrio-ról (környék/kerületféle), és ezt használta benne a bácsi, és mi megértettük :) Meg azt is nagyon szeretem, hogy a "me gusta" azt jelenti, hogy szeretem/kedvelem ezt vagy azt, vagy csinálni valamit, használják kajára is, tevékenységre is, de nagyon óvatosnak kell lenni, ha személyre használom, mert az azt a tetszést jelzi, ahogy egy csinilány tetszik egy fiúnak vagy fordítva (vagy a liberális és melegbará Barcelonában ahogy egy csinifiú tetszik egy másik csinifiúnak). Ha csak pl. a szomszéd iránti szimpátiámat vagy a belső tulajdonságok kedvelését szeretném kifejezni, arra a "me cae"-t kell használni. Azért van abban valami, hogy a déli népek úgy szeretnek enni, ahogy szeretni :) Még a nyelvtan is ezt igazolja :)
Persze az már nehezebben megy bele a fejembe, hogy miért más a saber és a poder, és hogy hogy lehet tudni azt, amit nem...tudok (bírok?)...
Tetszik még, hogy itt is lehet énekelve vezetni a gerundio használatával, de nem állítanám, hogy biztonsággal használom is (mintahogy azt sem, hogy biztonsággal vezetek, ha énekelek, de ez már más történet :) ).
... és megvettem az első itteni asztalterítőnket. Anyukáknak üzenem, hogy nem vagyunk olyan nagy barbárok, eddig is használtunk ilyen alátétet (terítékalátét???) vagy mi az, és csak egyetlenegyszer volt ciki, hogy abból is csak kettő darabunk van. Amúgy pedig elég jólfelszerelt a konyhánk, december óta még edényfogó kesztyűm is van, és természetesen IKEÁs konyharuhánk is, csak pont asztalterítőbe nem fektettem be eddig, de most ez a hiba is elhárult.
... és megtörtént velem is először, hogy a facebookos Catalunya-csoportból valaki megpróbált leugatni. Eddig csak hallottam Zsanitól (a múltkori vendéglátónktól), hogy vannak ilyen vadbarmok (elnézést!), akik feltehetőleg azt keresik, hogy kinek a szavába lehet belekötni. Most az történt, hogy egy lány az ingyenes katalán nyelvtanfolyamokról adott infót egy másiknak, mikor egy ilyen kőművessrác abban talált kivetni valót, hogy a lány azt írta, hogy a Katalán állam finanszírozza. Jójó, talán kicsit túlzás, bár szerintem sosincs kizárva, hogy bár Spanyolországba jöttünk lakni, mégis Katalóniából fogunk hazaköltözni. De hogy ezért szítsa valaki a feszkót??? Na nem tűrhettem, muszáj volt kicsit képbe hozni, de kifejezetten azzal tettem, hogy én aztán biztos nem fogok ebben a vitában állást foglalni. Erre szegényke megpróbált nekemjönni olyan szöveggel, hogy "Kedves Szilvia, tudod-e, hogy", amire "Kedves Szilvia" mindig ugrott, hacsak nem őszintén Kedves Szilviának címezték az ezután következőket. Jajj, Istenem, olyan kis buták az emberek! Igazából én is olyan buta vagyok, hogy facebookozom, és még butább, hogy csak azzal tudok megelégedni, ha utána úgy folytatódik az üzengetés, hogy "igazad van" :)) Nekem akar jönni alkotmánnyal meg önkormányzattal? Nekem, aki annyira szerette a témát, hogy repetáztam is vizsgaidőszakban??? :) Na jó, a cinizmus győzött ismét mindenek felett; és Világbékét akarok! Legalább a Világ magyarjainak. Mindig lehetetlent akarok...
... és tegnap megvolt a nőnap, amit itthon szóvirágokkal ünnepeltünk meg persze virtuális virágokkal; mindet nagyonszépen köszönöm! Viszont kiderült, hogy itt is létezik a nőnap, (talán ezért nemzetközi :) ), de nem ajándékoznak virágot. A nyelvsuliba páran hoztak sütit/édességet, meg készül valami filmecske is arról, hogy az odajárók országaiban hogyan ünneplik ezt a napot, létezik-e egyáltalán, és ki mit gondol a nők helyzetéről... Hogy én mit gondolok? Hát most éppen elég jókat :) De ha borzasztóan ki akarnám forgatni a helyzetünket mondhatnám azt is, hogy tessék, itt vagyunk mi ketten Balival egy idegen országban, mégis csak a férfinak adnak munkát, holott ő sem beszéli a nyelvüket :) De remélem, értitek a mókát, és azt is, miért nem forgatom ki a dolgokat :) Visszatérve a nyelvsulira és a nőnapra: az irániaknál nem létezik a nemzetközi nőnap, és bár nem vagyok benne biztos, azt hiszem Indiában sem, és talán Zimbabweben sem.
... és különben semmi extráról nem tudok beszámolni.