Hétköznapok

Kicsit elkényelmesedtem, nem is írtam, de ez elsősorban azért van, mert nemigazán történt semmi. Mármint történgetnek, de inkább Balázzsal, aki újabban ki is írja magából :) Helyes! Miért is én írnám le, ami vele történik?!

Amúgy ez a hét arról szólt, hogy megpróbáltam kevesebbet vásárolni, ugyanis a hétvégén összeszámolgattam az eddigi bevásárlások végösszegét, és ráébredtem, hogy ez így nem az igazi. Nem amolyan csajos shoppingolásokról van szó, hanem pusztán a háztartási cuccokról. Igaz, az elején rengeteg olyan kiadás volt/van, amire csak egyszer kell beruházni, úgyhogy talán mégsem olyan vészes, de azért nem árt az óvatosság.

Valószínűleg arról van szó, hogy amikor bemegyek itt (külföldön általában) egy boltba, akkor elkövetem azt a két alapvető hibát, amit ilyen helyzetben az ember elkövethet (reméljük, annyira még nem vagyok tudathasadásos, hogy egyszerre kövessem el a kettőt): az egyik az árak átszámítása forintra, ami abszolut nem reális, és néha úgy érzi az ember, hogy ilyen áron semmi nem kell... Persze érdemes tudni, hogy nagyságrendileg mennyibe kerül a hazaihoz képest, de ez alapján dönteni akkor éri meg igazán, ha az ember tudja, hogy otthon mennyibe került... Én pedig időnként akkorákat tévedek ebben...

A másik hiba pedig az, amikor az ember könnyedén behajítja a kosárba a dolgokat, mert ez is "csak egy euró", és még csodálkozik is hozzá, hogy "nahát, csak egy?!"...

A baj csak az, hogy nem találom a kettő között az arany középutat... Mármint azt sem szeretném, hogy esetleg rosszabb minőségű dolgokat vegyünk/együnk, mert kajából az rosszat tud tenni, de a mindennap főzőcskéhez könnyedén összevásárolok akár napi 20-30 eurónyit is, esetleg feleslegesen.

Mondjuk ez is csak viszonylag sok, és főleg a magyar agyunkkal (és 310 körüli euróval), mert ebből napi kétszeri főtt kaját lehet kihozni a reggeli szenyók és napközbeni gyümik mellett, miközben ha óvatlanul beül az ember valahova, könnyedén eltapsol egy adag kajára ugyanennyit...

Na mindegy, a lényeg az, hogy az utóbbi 3 napban a spórolásnak azt a borzasztó pihentető formáját választottam, hogy nem mentem vásárolni. Egyáltalán. És most valami nagyon jót csinálhattam, mert mégis minden nap volt mit főznöm :) Valójában attól volt olyan pihentető, hogy a szemétlevitelt leszámítva gyakorlatilag ki sem tettem a lábam a lakásból. Ami mondjuk nem érint olyan rosszul, ahogy talán hangzik, mert mint sokan tudják, mielőtt dolgozni kezdtem volna, egészen sok időt képes voltam relatív passzívan eltölteni minden rossz érzés nélkül. De persze nem mehet így tovább, mégsem töltheti ki a napjaimat a lakás, legyen benne bármennyi tennivaló és a tv-ben bármennyi átalakítós műsor, a polcokon bármennyi izgi könyv, a neten pedig bármennyi spanyollecke!

Azért mégiscsak történt még valami: befizettük a nyelvtanfolyamunkat! Olyan izgalmas! Január 9-től kezdődik, ha minden igaz, és miért ne lenne igaz? :) Ezzel beindul valami nagyon szuper! Legalábbis nagyon remélem, hogy így lesz :)

Addig is, elkezdek kocogni, hogy egy kicsit fizikailag is hasznomra fordítsam a szabadidőt (tudom, ezt már sokszor mondtam...). Meg elkezdett foglalkoztatni, hogy esetleg keressek itt is valami jógastúdiót (esetleg kifejezetten bikramot), mert Pesten végre találtam egy jót, csak már mielőtt eljöttünk, elkezdtek leépülni az órák. Ebben még nem vagyok biztos a nyelvi nehézségeim miatt, de hátha a birkaszellem azon is átsegítene :) Na, majd jól eldöntöm!

De most akkor - tekintettel Szilveszter közeledtére is - megígérem, hogy mozogni fogok :) Itt most számokat kellene írnom, ugye? Ez nehéz... Heti 3? Az nem sok, de akkor azt is megígérem, hogy az eddigi felüléseket nem számolom majd bele :) Így már alakul? Nem merek magamnak sem többet ígérni, hátha hirtelen nagyon elfoglalt leszek, és nem tudnám betartani :) És azt is megígérem, hogy továbbra is aktívkodom a konyhában :) És 2012-ben megtanulok spanyolul! Mondjuk ez alap ugyebár! Ja, és megpróbálok úgy megtanulni spanyolul, hogy közben ne felejtsek el németül, és fejlesztem az angolt is (és nem csak az átalakítós műsorokkal).

Igyekszem továbbra is a betartható ígéreteknél maradni :)

Ja, és még egy ígéret külön a pécsi csajoknak: igenis meg fogjuk ünnepelni a 30-at, és nem sírunk a 20-as éveink után!!!