2016. január 6., szerda

Az a bizonyos hüvelykujj

Már kb egy hete próbálom megörökíteni Miát, amint szopizza az ujját, most végre megvan.
Áttörés ez, mert sokáig a hüvelykujját szorosan behajlítva tartotta.
És áttörés azért is, mert sem ujjat, sem cumit nem fogadott el eddig (egy héttel ezelőttig). Vannak pro és kontra érvek az ezzel kapcsolatban is, én személy szerint nem bánom, ha az ujjacskája lesz az, amitől megnyugszik, hisz az mindig vele lesz a :-)    Azért még nem szokott rá, de valami alakul. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése