23 hónap+4 napos Mius

Mostanában nem kicsit hanyagolom a blogot, de Mia mindenképp megérdemli a figyelmet, és sokszorosan hálálja meg a rá fordított időt, úgyhogy amíg még szunyál, igyekszem írni.
Először is azt, hogy bizony akkor, július elején, két poszttal előrébb ő tényleg ott aludt a bölcsiben. Minden gond vagy nehézség nélkül. És onnantól egész júliusban minden hétköznap. Ő választotta, és mint ilyen, szerette is. Most az augusztusi bölcsiszünetben is rengetegszer említjük az "alvókát", amin a bölcsiben alszik, és amit én szabtam kicsit személyre, cicásra. Állítólag fejsimivel percek alatt elalszik, ami itthon azóta is science fiction. Szóval ezt is tudja!
Azóta pedig 23 hónapos is elmúlt, amit NEM TUDOK ELHINNI!
Veszedelmesen okos, a gondolatai folyamatosan cikáznak. Ha vmit először hall, látszik, hogy forognak afejecskéjében a kerekek, kutatja, hova, mihez kötheti, és a legváratlanabb helyzetekben elő is veszi. Az augusztus eleje óta szünetelő bölcsit sokszor emlegeti: gyakran a gyerekeket, máskor eseményeket/ ki mit csinált, mit énekelt, de így 3 hét szünet után egyik nap evés közben egyszer csak azt mondta: " anya eeement a bőcsiből. Miuska sírt." Hát.nagyon meginogtak. Tudom, hogy nagyon szereti, szeret ott lenni, de azt szeretné, hogy ott legyek vele. Remélem, nem viseli meg, és majd az sem, hogy szeptemberben duplaannyian lesznek majd!
Itthon kellett vagy 3 nap, mire rátaláltunk a hétköznapok régi-új ritmusára kettesben.
Tényleg egy kis angyal! Egy érzékeny kis zsenipalánta. Rengeteg mondókát, mesét és dalt tud, és bár továbbra sem énekli, egyre jobban ritmizálja a dalokat is, és a szövegeket pajkosan variálja. Szinte felnőtteket megszégyenítően bravúrosan. Erre például csak a Bújj, bújj zöld ágat hoznák, amit kicsi kora óta úgy énekeltem neki, hogy a pajtában nem a macska maradt benn ( mégiscsak kikérhetné magának Rosécica), hanem adott esetben a víziló vagy puputeve. Na ezt ő is műveli, és nagyokat kuncogva általában a vízilovat mondja, amitől fél kissé. Legalább is a műanyagvízótól.  Vagy a gyí paci paripa, amivel mi "odamegyünk Pécsre, mamapecsenyére" ;)
Isten éltesse őt az én legnagyobb örömömre!

Terrortámadás Barcelonában? WTF?

Soha nem kívántam egy terrorcselekmény sújtotta városban lenni. Sajnos mégis pipa. Szörnyűség! Még így is, hogy mind távol voltunk, nem érint bennünket. Felfoghatatlan! Azt hiszem, nem is engedem magamnak felfogni, mi történt. Hogy simán ott lehettünk volna. Hogy testközelbe került annak lehetősége, hogy ne legyen holnap. 

Írnék én mélyebbet, de pillanatnyilag (és ez a pillanat tart már közel 9 órája) csak hálát adok Istennek, hogy nem voltunk ott. Hogy már nem járunk abba a nyelvsuliba, ahová eleinte. Hogy nem ma jutott eszembe megnézni az El Corte Inglés baba cucc felhozatalát, amit amúgy időről-időre megteszek. Hogy Baliék nincsenek már az egynapos irodában. Hogy nem mentünk el kipróbálni a fagyihullámokat, amit kinéztem. Mert ezek közül most bármelyik okozhatta volna a véget...

Bölcsis ottalvás???

Még lógok egy rendes, alapos bölcsis bejegyzéssel, most csak annyi, hogy itt ülök egy padon a bölcsi közelében ugrásra készen. Arra számítok, hogy hívnak, hogy menjek Miusért azonnal. Ugyanis saját kérésre ma először megpróbálják ott altatni a többiekkel együtt. Bizony, saját kérésre, ugyanis egyik nap, amikor ebéd végére mentem érte, odafeküdt a párnahalomra egy már korábban elaltatott csecsemő közelébe, és mondta, hogy ő is itt alszik. Én meg csak lestem. Mivel eddig az ebédje is esetleges volt, abban állapodtunk meg a daduskislánnyal, hogy megpróbálják erőlködés nélkül, és elhozom ha nem. Őszintén szkeptikus vagyok, hiszen mindig szopizva és ringazva alszik el, töksötétben, itt pedig ezek egyike sincs. Van viszont csordaszellem. Meglátjuk, mennyire erős...
Ja eddig ráadásul kicsit később szokott otthon bealudni, mint a bölcsisek, de ya veremos...
Izgiiii!

Nem szép dolog...

Ma vacsinál Bali elől elvettem az innivalóm (odakeveredett), és beleittam, mire jött is Mia reakciója: "Anya elvette apa innivalóját. Nem szép dolog elvenni a másét. "
:)
Köszönjük, Babóca a gyermekünk erkölcsi nevelését! ;)
Azért tettem egy próbát azzal az amúgy igaz válsszal, hogy az anyáé is volt, de a biztonság kedvéért azért visszaadtam Balinak :D

21 hós kistündér (megkésve)

Kicsi, tökéletes babám, köszönöm, hogy az anyukád lehetek! Köszönöm, hogy rád csodálkozhatok, hogy tanítasz arra, mi az igazán fontos! Szeretlek!
Már 3 nap bölcsi után úgy éreztem, hogy elvesznek tőlem, és igazán sajnáltam azt az időt, amit nélküled kell majd eltöltenem. De látom,hogy Neked mekkora örömet jelent oda járni, és nem terhel, inkább leköt az új közeg, úgyhogy megbirkózom a feladattal. ..
Még jó, hogy spanyol bölcsibe jársz, így nem derül ki rögtön, hogy a betűmágnesekből már kirakod a neved, és felismersz sok másikat is. 21 hónaposan... Hihetetlenül repül az idő! Nemrég még a pocakomban voltál. Annyira nemrég, hogy még mindig nem adtam le a nyomát. Ami nem a Te hibád, Te mozgatsz annyit, hogy már rég modellalkat lehetnék. Ha persze ez prioritás lenne. De nem az! Inkább kiélvezek minden Veled töltött pillanatot, még azokat is,amikor Te etetsz engem :)

Szeretem a nevetésed, az ölelésed, a bizalmadat, szeretem, ahogy itt szuszogsz mellettem, és szeretem, ahogy kiköveteled a figyelmem. Szeretem a pici anyajegyed a szád és az állad között félúton, pont középen. Olvastam ugyan a szűzekről, milyen fontos a precizitás, de hogy még az anyajeggyel is a szimmetriára törekszel... Szeretem, hogy folyton jár az agyad, és amikor fáradásig sokmindenen jár egyszerre, akkor még a beszéded is belelaasul.  Szeretem a választékos beszédedet, amit Babócáéknak is nagymértékben köszönhetünk, és szeretem azt, amikor rötyögsz azon, amikor pontosan tudod,hogy csúnya szót ismételtél.
Szeretlek mindennel együtt!

Csak gyógyulj meg gyorsan ebből az ijesztő hányós izéből, mondjuk MOST!

Szeretlek Mianyuszi!

Pótbeszámoló az otthon töltött időről (hehe)

Jó reggelt Mindenki!
Miuska azzal kelt, hogy mosolyogva, nagy szünetekkel ezt mondta: "Bálna is labdázott, bálna is labdázott... Szofika hozott neked bálnát... Ilyen volt Mamájjjéknál!"


Kicsit sommásra sikerült az összefoglaló,de tényleg egy kedves momentumot ragadott ki a kisasszony.
Amúgy ha Szilárdot, a drága keresztfiamat (Szofika bátyját) emlegetjük, rögtön a lufi fejelésre asszociál "Szilárd fejedre dobta lufit"  felkiáltásokkal, és persze gyorsan keres egy lufit, hogy megmutassa, hogyan kell azt.

A továbbiak már csak lazán kapcsolódnak ide, de mind Magyarországon gyerekszáj kategíriában született:

Egerben egyik reggel azzal kelt, hogy "madár voltam (m)álmomban". Kicsit megdöbbentem, mert ilyen mesénk, dalunk nincs, még arra gondoltam, valaki más dalolt neki ilyen, de állítólag nem. Rágugliztam,és van ilyen gyerekdal, szóval a gyanú nem apadt el teljesen, de vetem el azt sem, hogy ez a korábbi madaras kelések (álmok?) folytatása.

Már Pécsen volt, hogy egy soron kívüli szopizáskor a pécsi mami megkérdezte tőle, hogy ugyan jön-e abból még, mit szopikázik még Miuska. Erre én kérdeztem tőle, hogy anyatejcsi?  Mire ő huncutkodva elengedett, és vigyorogva rávágta, hogy "Miatejcsi!"

Bölcsi!

A mai nappal megkezdődött a bölcsis beszokás, és ezzel egy korszak lezárult.
A kinézett és végül befutó magánbölcsi a La Cabana nevű lett, ahol Mius már a nyílt napon oiyan jól elvolt, hogy ott döntöttem el, hogy ha valamivel jó (van értelme) elkezdeni, akkor ez az. Én a játszóról ismertem picit az egyik gondozónót, a tulajoknak pedig van egy cuki kis bababoltja a kedvenc narancsfácskás utcámon (ja, és a bölcsike is azon van), és Balinak is szimpatikus volt a hely és a bemutatkozás. A végcél bölcsi fronton egy önkormányzatiba való bekerülés volt, de az sajna a sorsoláson elúszott. Persze talán jobb is így.
A vasárnapi visszaérkezéstől extra lázban égtem, hogy mindent beszerezzek, összekészítsek,  előkaptam a gyűlölt vasalót, és bevasaltam vele vagy 80 saját magam tervezte, és jó előre megrendelt névcimkét (itt nem jeleket használnak,hanem a nagyon divatos névcimkét, amit viszont én kombináltam össze Mius egyik ikonikus állatával, a cicával.

Hát ez lett, és eddig a vasalás ellenére nem bántom.
Tegnap este már maga mondta az apukája kérdésére, hogy hová mész holnap?, hogy a  a bölcsibe, a la cabanába :)
Aztán ma elindultunk.

Előttefotó

Utánafotó. Jól elfáradt! Hogy miben?

Locsolásban, seprésben, főzésben, homokozásban, ugrálásban,mászásban.

A többieket látva ő is beült a gondozónéni (fiatal lány) ölébe, megvolt az első ölelés is, méghozzá a másik Miától, úgyhogy jó úton jár.

Csak így tovább, kicsi Mia!
Nem értem, mitől csordult ki most a könnyem...

Ez elment vadászni, ez meg meglőtte...

Ma hajnalban ezzel kezdődött a dumaparty :)

A kép még tegnapi
Nemrég kezdtük ezt a mondókát, de extra gyorsan elsajátította. Most is szopizás közben a karomban jutott eszébe, és mivel itt az egri magyar melegben felesleges éjszakára a zokni (és nagyjából minden ruha is), rögtön kézbe (az én szám elé) kapta a lábikóját, és a lábujjain mutatta, hogy "ez ement vadászni, ez meg meglőtte, ez meg hazavitte, ez meg megsütötte, ez az icike picike mind-mind-mind-mind megette". A meg kötőszóként kötelező :) Szerintem abból maradt, ahogy én segítettem neki mondani, aztán azt hihette, hogy az általam mondott plusz szótag kell.

Egerben vagyunk, és kiaknázzuk a kert és udvar előnyeit. Locsolunk, főleg Mia, hintázunk, nagyokat sétálunk. Budapesti landolásunk másnapján egy esküvőre voltunk hivatslosak még Budán, ahol Mia alaposan kivette a részét a mókából :)

 Tekintve, hogy aznap a rutinon kívüliség miatt nem tudott délben aludni, nem volt meglepő,hogy szükséges volt az elbújós szopizás... Well az elbújásról annyi, hogy már odafelé, a 41-es villamoson előjött egy szopikátvagyfelrobbanok-szituáció, úgyhogy mit tehettem, elővettem... Arról talán érthető módon nincs kép...

Másnap, még Pesten végignéztük unokatesó-Anna balettvizsgájával egybekötött balettelőadását (másfél óra, két felvonás),  amit Mia végig ámulattal figyelt, tapsolt, kommentált... Döbbenet!


Itt Egerben minden napra jut egy kis izgalom: sosem tapasztalt allergiás reakció a kicsi nyakán, holott nem evett új fajtát, darázscsípés a kicsi ujján... Nem várok következőt...


Választok random képeket!

 Félmeztelenül locsolós (hajnalban)

 Könyvkedvelő :)

 Fagyis

 Pippi

20 hónap+2 nap

Ismét "átaludtam" Mia hónapfordulóját. Igazából pörgős napokat élünk, mert készülünk a hazaútra esküvőkkel. Izgi így, babával üzletekbe járni, próbálni. Ahol kettesben jártam Miussal, és épp nem bírta a babakocsiban, ott már megismernek, és nevén szólítják Miust. Mia ugyanis a május eleji hosszúhétvégén a trambulinban igazán ráérzett a szaladásra (úgy igazán felrugaszkodva), és azóta is gyakorolja. Ott és akkor is, amikor épp egy szál fehérneműben állok a próbafülkében. Igazi élmény. Mondjuk csak utólag vicces :D

Most éppen egészen jól eszik, eszi azt a pár féle favoritot, amit felderítettünk. És egy-két hónap kihagyás után újra eszik mangót is, jippííí!
Az alvás továbbra is egészen jó, általában egyszer ébred éjjel, de volt átaludt éjjel is és 2-3 kelés is.
Maga alkotta mondatai egyszerűen gyönyörködtetnek. Őszinte felismerései pedig néha nagyon kényelmesek itt spanyol közegben magyarul: például amikor az amúgy mélyhangú,magas eladónőre mutogatva fennhangon mondja, hogy bácsi... Na ja. Ha ilyenkor megkérdezik, mit mondott, akkor persze "a szemüveg/nyaklánc tetszik neki" :D

Nagyon kedvemre való baba ;)

Az alma és a fája?!

Tudom, persze, hogy tudom Mius külcsinre nem igazán hasonlít rám, de azért a helyiek (spanyolok, katalánok, bevándorlók) keményen emlékeztetnek is erre. Jó gyakran! A felett már elsiklom, hogy A játszótéren rendszeresen megkérdezik, hogy az enyém-e, de hát itt ugye sokak bízzák a babáikat bébicsőszre, szóval jogos. Tegnap viszont, hát hogy is mondjam? Beletörölték a képembe a nyilvánvalót:
Kettesben sétáltunk, Mia is saját lábon, és azzal szórakozott (mint sokszor), hogy minden üzletbe és kapualjba benézett, ill. bement. Épp egy kis ruhabutik első 50 centijébe slattyogott be, nézett körül, amikor az eladó (feltehetőleg a tulaj is),  egy ötvenes hölgy, megcsodálta, becézgetni kezdte, és mivel erre a kisasszony kihátrált, egy cukorkával (agyam eldobom ettől is, de ez más téma) a kezében "üldözőbe vette". Megkérdezte, odaadhatja-e a Mia által már kiszúrt, színespapíros (tehát letagadhatatlanul neki szánt) cukorkát, aztán folytatta a gyerek méltatását, milyen szép, milyen csini, milyen bátor, milyen szőke. Mondom, hogy hát igen, inkább az apukájára hasonlít, mire jött a szülői büszkeségködből kissé visszarántó, megsemmisítő válasz, hogy "micsoda szerencse"! Bamm! Szép a gyerek, még jó, hogy nem hasonlít rád! :D Persze röhögök rajta, de na... Értitek!?!

A cukorkát amúgy elfogadtuk, csakúgy mint egy nappal előbb egy zacsi chips-et és egy nyalókát, és a színes csomagolás és szokatlan forma iránti lelkesedés alábbhagyásával ezek vagy baba helyett anya fenekét növelik, vagy a kukában végzik. De most komolyan, miért adnak ekkora babának cukorkát??? Adnának csokit, azt én is jobban szeretem :D És most már (sajnos) Miustól sem teljesen tagadom meg.