A kinézett és végül befutó magánbölcsi a La Cabana nevű lett, ahol Mius már a nyílt napon oiyan jól elvolt, hogy ott döntöttem el, hogy ha valamivel jó (van értelme) elkezdeni, akkor ez az. Én a játszóról ismertem picit az egyik gondozónót, a tulajoknak pedig van egy cuki kis bababoltja a kedvenc narancsfácskás utcámon (ja, és a bölcsike is azon van), és Balinak is szimpatikus volt a hely és a bemutatkozás. A végcél bölcsi fronton egy önkormányzatiba való bekerülés volt, de az sajna a sorsoláson elúszott. Persze talán jobb is így.
A vasárnapi visszaérkezéstől extra lázban égtem, hogy mindent beszerezzek, összekészítsek, előkaptam a gyűlölt vasalót, és bevasaltam vele vagy 80 saját magam tervezte, és jó előre megrendelt névcimkét (itt nem jeleket használnak,hanem a nagyon divatos névcimkét, amit viszont én kombináltam össze Mius egyik ikonikus állatával, a cicával.
Hát ez lett, és eddig a vasalás ellenére nem bántom.
Tegnap este már maga mondta az apukája kérdésére, hogy hová mész holnap?, hogy a a bölcsibe, a la cabanába :)
Aztán ma elindultunk.
Előttefotó
Utánafotó. Jól elfáradt! Hogy miben?
Locsolásban, seprésben, főzésben, homokozásban, ugrálásban,mászásban.
A többieket látva ő is beült a gondozónéni (fiatal lány) ölébe, megvolt az első ölelés is, méghozzá a másik Miától, úgyhogy jó úton jár.
Csak így tovább, kicsi Mia!
Nem értem, mitől csordult ki most a könnyem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése