Soha nem kívántam egy terrorcselekmény sújtotta városban lenni. Sajnos mégis pipa. Szörnyűség! Még így is, hogy mind távol voltunk, nem érint bennünket. Felfoghatatlan! Azt hiszem, nem is engedem magamnak felfogni, mi történt. Hogy simán ott lehettünk volna. Hogy testközelbe került annak lehetősége, hogy ne legyen holnap.
Írnék én mélyebbet, de pillanatnyilag (és ez a pillanat tart már közel 9 órája) csak hálát adok Istennek, hogy nem voltunk ott. Hogy már nem járunk abba a nyelvsuliba, ahová eleinte. Hogy nem ma jutott eszembe megnézni az El Corte Inglés baba cucc felhozatalát, amit amúgy időről-időre megteszek. Hogy Baliék nincsenek már az egynapos irodában. Hogy nem mentünk el kipróbálni a fagyihullámokat, amit kinéztem. Mert ezek közül most bármelyik okozhatta volna a véget...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése