Azt hiszem, sokszor lesz még ilyen, amikor a gondolat közepén kell abbahagynom az írást. De sebaj, ez, az írás végső soron nem szükséglet!
Szóval egy átlagos hétköznapunk (vagy akár hétvégénk) mindenféle rutin nélkül zajlik. Mia már 7 és fél hetes, és bár furcsának tűnhet, hogy nem alakult ki igazi, szoros értelemben vett rutin, velünk ez a helyzet. Mondjuk az is igaz, hogy szigorú vagyok, azt nem veszem rutinnak, hogy mindennap megyünk sétálni, vagy hogy minden nap 6-8 között este füdetés van... Vannak tendenciák, és vannak extrák is, de sebaj, alakul, és addig is jól elagyunk. Nem mondom, hogy mindig móka és kacagás, mert bizony a kialvatlanság és aggodalom gorombaságot szülhet (részemről), de azért egyre jobban értjük és ismerjük egymást.
Múlt héten először és azóta még egyszer séta közbeni kávéra vetemedtem (csak az íze kedvéért, ha már koffeinmentes), ezen a héten pedig 3 mérföldkövet is letettünk Miussal: egyik nap megvolt az első délelőtti főzés, amit gy kiviteleztem, hogy Mia közben édesen szundikált a saját szobácskájában; tegnap ugyanilyen ügyesen végigaludta, hogy kiporszívóztam a fél lakást (a másik fele túl közel volt, és beszűrődött volna a zaj, így csak a legkoszosabbakra koncentráltam); ma pedig 2 adag mosásra és a laptopom bekapcsolására és bankadatok letöltésére használtam az alvásidőt. Ha már itt tartunk, most épp felébredt, de olyan cukin nézelődik, hogy inkább pár percre hagyom még. Mellesleg úgy láttam, nagyon koncentrál, úgyhogy talán meglepit is rejt nekem a pelusba, mire visszanézek rá :)
Ami még menő volt (sokminden más mellett), hogy múltkor éjjel aludt 5 órát egyhuzamban, ami azért nagyon hihetetlen, és tapasztalatlan anyukaként nemcsak meglepő, hanem ijesztő is volt. De jókedvűen ébredt, szóval ez is a haladás jele.
A mit szeret, mit nem kérdésre egyértelmű válasz, hogy a fürdést nagyon szereti, mert sosem sírt még, mindig figyel közben, és eléggé belelazul. Ha sír, az is csak a törölközés közben fordul elő, hiszen vízesen akár fázhat is pár percig.
Már szabad mondani, hogy szereti a babakocsis sétákat, hiszen az esetek 90%-ában elalszik alattuk. Ami ebben különösen nagy dolog, hogy sikerült vele megszerettetni a mózeskosár felsőrészt is, mert előtte csak és kizárólag az autós ülést volt hajlandó elviselni a babakocsi vázán.
Szereti az egri nagyszüleitől kapott játszószőnyeget, és bár igazi játékhoz még elég kicsi, már nagyon próbálkozik a zizegő-csörgő alkatrészek elkapásával.
Közben, jelentem, visszaaludt, így írhatok tovább abban a biztos tudatban, hogy nem tart szörnyű anyának amiért nem vettem fel, hiszen nem sírt egy pillanatot sem. Egyben ez azt is jelenti, hogy már másodszor elaltatta magát a kiságyában, ami szintén nagy dolog!
Szereti még a szobácskájában az ágya fölé akasztott színes lámpafűzért, ami már egészen a kezdetektől feltűnt neki, de ahogy élesedett a látása még inkább látható volt.
Szeret továbbá minket :) amit abból vélek felfedezni, hogy egy hirtelen jött sírást simán el lehet múlasztani egy kis játékos mosollyal, puszi osztással, ölelgetéssel. Felismeri Balázst is, amikor hazajön, és mókázik vele. A B-betű mindenféle magánhangzókkal való megzengetése például irtó jó játék: Bali összevissza, én a magánhangzókat sorba véve mondom, dalolom, neki, hogy bababábá bebebébé bibibíbí...stb, és ezt nagyon szokta értékelni. Szereti az altatók éneklését is, bár ahogy egyre több időt tölt ébren, egyre kevesebb lehetőség marad rá. Szinte nekem hiányzik... Balázs specialitása egyébként a Süsü zenéje és különböző kocsmadalok, amik pont úgy megfelelnek, mint a klasszikusabb dalok.
Szóval mindig van valami új, valami jó, és igen, közben adódnak nehezebb pillanatok, fárasztóbb napok is. A hajnal 3-4 körüli etetés után például egy ideje nehezebben alszik vissza (karban), és letenni elég nehéz: vagy rögtön felébred, vagy átnyöszörög egy félórát félálomban szegényke. Na ilyenkor nehéz kipihentnek tűnni reggel, amikor Balázs felébred, de altalában 10-11 körülre már megerőszakolom magam annyira, hogy sétára induláskor a lépcsőházban szembejövő szomszédokkal elcseverésszek, ha éppen úgy adódik. És hat mióta Mia van, gyakrabban adódik úgy, mert hát a baba vonzza a kéréseket, beszélgetéseket.
A héten egyik nap bevittem Miust Bali munkahelyére meg... bemutatni, és ott is learatta a csodálatot, bár kicsit kevésbé voltak érdeklődők, mint vártam. Balázs szerint más gyerekeivel is ilyen... kimértek, illetve azért nem kezdtek viccelődni, mert tisztelik őt :D Ezt persze csak poénból mondja, sőt egyáltalán nem arról van szó, hogy ne lettek volna kedvesek, de a házbeli (igaz, idősebb) szomszédok jobban rárepülnek Babácskára.
Rutinunk tehát nincs, de egyre jobban hozzáedződünk (a nulláról) a szülő léthez, és talán azon is kezdjük túltenni magunkat, hogy az első 6 hétben túlzottan sokat segítettek nekünk a nagymamák. Ja, mert előbb az én aztán Balázs anyukája segített nekünk heteken át, így esélyünk sem volt hozzászokni a terheléshez. Ők minden házimunkát átvettek, és még a babát is szuperül ellátták-szórakoztatták (már amikor hagytam ugye), így ma két hete kezdtünk igazán összeszokni , és elkezdeni felnőni a feladathoz. Na ahhoz képest szerintem borzasztó jól haladunk! Bali még fájlalja kicsit, hogy kevesebb idő van sportolni (nekem ez persze fikarcnyit sem hiányzik), de ezen is csiszolunk majd még. Egyelőre meg beérheti apuci is azzal, hogy éjjel alhat, hiszen csak enni kel a pici, általában könnyebben visszazuhan álomországba, abban meg úgysem igazán tud segíteni.
Igazi csoda ez a gyerek (gondolom, mindegyik), és érdekes nézni, ahogy egyre inkább foglalkoztatja a külvilág. Bontogatja a személyiségét, és eddig különösen tetszik, amit benne látok... Igaz ugyan hogy a részre nem hajlással nem vádolhatnak :D Elvarázsol ez a pici lány! Ahogy egyre többet figyel és fog fel a Világból, belőlünk. Ahogy egyre több ruhácskáját növi ki, pedig még nincs két hónapos. Ahogy van, és hagyja magát szeretgetni. Ahogy alszik. Tényleg egy kis tündérlány!
Az anyaság (és nyilván az apaság), bevallom, nem könnyű, de itt ez a kis törpe, aki mindenért kárpótol!
Múlt héten először és azóta még egyszer séta közbeni kávéra vetemedtem (csak az íze kedvéért, ha már koffeinmentes), ezen a héten pedig 3 mérföldkövet is letettünk Miussal: egyik nap megvolt az első délelőtti főzés, amit gy kiviteleztem, hogy Mia közben édesen szundikált a saját szobácskájában; tegnap ugyanilyen ügyesen végigaludta, hogy kiporszívóztam a fél lakást (a másik fele túl közel volt, és beszűrődött volna a zaj, így csak a legkoszosabbakra koncentráltam); ma pedig 2 adag mosásra és a laptopom bekapcsolására és bankadatok letöltésére használtam az alvásidőt. Ha már itt tartunk, most épp felébredt, de olyan cukin nézelődik, hogy inkább pár percre hagyom még. Mellesleg úgy láttam, nagyon koncentrál, úgyhogy talán meglepit is rejt nekem a pelusba, mire visszanézek rá :)
Ami még menő volt (sokminden más mellett), hogy múltkor éjjel aludt 5 órát egyhuzamban, ami azért nagyon hihetetlen, és tapasztalatlan anyukaként nemcsak meglepő, hanem ijesztő is volt. De jókedvűen ébredt, szóval ez is a haladás jele.
A mit szeret, mit nem kérdésre egyértelmű válasz, hogy a fürdést nagyon szereti, mert sosem sírt még, mindig figyel közben, és eléggé belelazul. Ha sír, az is csak a törölközés közben fordul elő, hiszen vízesen akár fázhat is pár percig.
Már szabad mondani, hogy szereti a babakocsis sétákat, hiszen az esetek 90%-ában elalszik alattuk. Ami ebben különösen nagy dolog, hogy sikerült vele megszerettetni a mózeskosár felsőrészt is, mert előtte csak és kizárólag az autós ülést volt hajlandó elviselni a babakocsi vázán.
Szereti az egri nagyszüleitől kapott játszószőnyeget, és bár igazi játékhoz még elég kicsi, már nagyon próbálkozik a zizegő-csörgő alkatrészek elkapásával.
Közben, jelentem, visszaaludt, így írhatok tovább abban a biztos tudatban, hogy nem tart szörnyű anyának amiért nem vettem fel, hiszen nem sírt egy pillanatot sem. Egyben ez azt is jelenti, hogy már másodszor elaltatta magát a kiságyában, ami szintén nagy dolog!
Szereti még a szobácskájában az ágya fölé akasztott színes lámpafűzért, ami már egészen a kezdetektől feltűnt neki, de ahogy élesedett a látása még inkább látható volt.
Szeret továbbá minket :) amit abból vélek felfedezni, hogy egy hirtelen jött sírást simán el lehet múlasztani egy kis játékos mosollyal, puszi osztással, ölelgetéssel. Felismeri Balázst is, amikor hazajön, és mókázik vele. A B-betű mindenféle magánhangzókkal való megzengetése például irtó jó játék: Bali összevissza, én a magánhangzókat sorba véve mondom, dalolom, neki, hogy bababábá bebebébé bibibíbí...stb, és ezt nagyon szokta értékelni. Szereti az altatók éneklését is, bár ahogy egyre több időt tölt ébren, egyre kevesebb lehetőség marad rá. Szinte nekem hiányzik... Balázs specialitása egyébként a Süsü zenéje és különböző kocsmadalok, amik pont úgy megfelelnek, mint a klasszikusabb dalok.
Szóval mindig van valami új, valami jó, és igen, közben adódnak nehezebb pillanatok, fárasztóbb napok is. A hajnal 3-4 körüli etetés után például egy ideje nehezebben alszik vissza (karban), és letenni elég nehéz: vagy rögtön felébred, vagy átnyöszörög egy félórát félálomban szegényke. Na ilyenkor nehéz kipihentnek tűnni reggel, amikor Balázs felébred, de altalában 10-11 körülre már megerőszakolom magam annyira, hogy sétára induláskor a lépcsőházban szembejövő szomszédokkal elcseverésszek, ha éppen úgy adódik. És hat mióta Mia van, gyakrabban adódik úgy, mert hát a baba vonzza a kéréseket, beszélgetéseket.
A héten egyik nap bevittem Miust Bali munkahelyére meg... bemutatni, és ott is learatta a csodálatot, bár kicsit kevésbé voltak érdeklődők, mint vártam. Balázs szerint más gyerekeivel is ilyen... kimértek, illetve azért nem kezdtek viccelődni, mert tisztelik őt :D Ezt persze csak poénból mondja, sőt egyáltalán nem arról van szó, hogy ne lettek volna kedvesek, de a házbeli (igaz, idősebb) szomszédok jobban rárepülnek Babácskára.
Rutinunk tehát nincs, de egyre jobban hozzáedződünk (a nulláról) a szülő léthez, és talán azon is kezdjük túltenni magunkat, hogy az első 6 hétben túlzottan sokat segítettek nekünk a nagymamák. Ja, mert előbb az én aztán Balázs anyukája segített nekünk heteken át, így esélyünk sem volt hozzászokni a terheléshez. Ők minden házimunkát átvettek, és még a babát is szuperül ellátták-szórakoztatták (már amikor hagytam ugye), így ma két hete kezdtünk igazán összeszokni , és elkezdeni felnőni a feladathoz. Na ahhoz képest szerintem borzasztó jól haladunk! Bali még fájlalja kicsit, hogy kevesebb idő van sportolni (nekem ez persze fikarcnyit sem hiányzik), de ezen is csiszolunk majd még. Egyelőre meg beérheti apuci is azzal, hogy éjjel alhat, hiszen csak enni kel a pici, általában könnyebben visszazuhan álomországba, abban meg úgysem igazán tud segíteni.
Igazi csoda ez a gyerek (gondolom, mindegyik), és érdekes nézni, ahogy egyre inkább foglalkoztatja a külvilág. Bontogatja a személyiségét, és eddig különösen tetszik, amit benne látok... Igaz ugyan hogy a részre nem hajlással nem vádolhatnak :D Elvarázsol ez a pici lány! Ahogy egyre többet figyel és fog fel a Világból, belőlünk. Ahogy egyre több ruhácskáját növi ki, pedig még nincs két hónapos. Ahogy van, és hagyja magát szeretgetni. Ahogy alszik. Tényleg egy kis tündérlány!
Az anyaság (és nyilván az apaság), bevallom, nem könnyű, de itt ez a kis törpe, aki mindenért kárpótol!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése