Mia ma kapta meg a 2 hónapos oltásokat, és igazi hősként viselte, csak röviden sírt nagyon. Ráadásul már 3 napja nem találkoztak az apukájával, és emiatt sem volt látványos kiakadás. Mindezekért, és mert nekem is jól esik, jár a kényeztetés: most akkor is itt alhat a karomban, ha máskor ilyenkor vacsiznék, macskát etetnék, főznék, babaruha súrolnék stb...
Szép dolog látni, ahogy fejlődik! Már ügyesen tartja a fejét, hason fekve átfordítja a másik oldalra, a játszószőnyegen fekve és a pihenőszékben gyakorolja a szem-kéz koordinációt, háton fekve ütemesen rúgdos, mintha muszáj volna (ezt ismerem a pocakomból), a kis kezeit fogva felhúzza (inkább felhúzatja) magát ülésbe, közben szépen tartja a fejecskéjét, és míg pár napja csak észrevette a cicát, most már figyelmesen nézi, ha pár méterre tőle halad el. Rosé egyébként szintén több érdeklődést mutat iránta. Ahogy kinyílik számára a Világ, úgy engedékenyebb velem: ma például már úgy zuhanyoztam (hipergyorsan), hogy ő ébren volt, és a fürdőszoba ajtajába állított pihenőszékben próbálta elérni az ívre akasztott játékokat. Ja, és szabályosan tereferél velem :) Igaz, ezt még csak mi ketten értjük, és viszonylag kis szókincsből gazdálkodunk, de határozottan beszélgetünk. Jó is az, mert egyszer egy repülőre várva néztem egy anyát a tizenéves gyerekeivel igazán értelmesen társalogni, és akkor esett le, mennyire jó ez. Hogy őt (legalább is akkor éppen) nem a tiniknél szokásos "Anya haggyámá!"-val illették, hanem kicsi felnőttként, értelmesen beszéltek vele. Biztos jut nekem majd a haggyámából is, már csak ha magamból indulok is ki (ugye Anya? :)), de talán egyszer majd tőlem is elirigyeli valaki a pici kozmopolita lányommal való viszonyomat egy reptéri váróban!
Messzire jutottam a gyönyörű kis pofit nézve :-D Sokszor történik meg, bevallom, hiszen a kanapéra szögezve van időm gondolkodni :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése