Ugyanakkor viszont terhesség alatt - jobb félni és megelőzni alapon - átadtam Balinak az alomtisztítás feladatát, és elterveztem, hogy milyen korlátokat kell felállítanunk Rosécica számára. Úgy mint a babaszobába lépés tilalma onnantól, hogy megérkezett a szőnyeg, vagy hogy majd nem alhat velünk egy ágyban, ahogy korábban mindig tette. Még azzal is kacérkodtam, hogy visszaszereljük a beköltözéskor levett ajtókat. Hát csúnyán elbuktunk... Az ajtókkal nullánál, az egy ágyban alvást az első Miussal itthon töltött éjjelen, a babaszoba tilalmát pedig azóta folyamatosan. Nem nagy gond ez, hiszen nem csinál ő semmi bajt, de mégis, nehogy véletlenül ráfeküdjön, vagy a szőrére allergiás legyen a "hugicája".
Ami viszont nagyobb bajom, hogy Rossika lelkét bizony nagyon megviseli a kistesó, illetve, hogy nem ő van már a középpontban, és sokkal kevesebb időt töltünk, elsősorban töltök vele én. Mert hát azért macska után, baba előtt csak kézmosás szükséges, Babácska csak a karomban van kb.... Kb. mindig.
Erre válaszul Rosé spontán szankciókat eszelt ki. Egyrészt nem alszik a lábamnál csak ünnepi alkalmakkor, másrészt letámad. Letámadja a lábamat babaringatás közben, felugrik a kezem után, és ami a legszörnyűbb, időnként (gyakran) már akkor is karmol és harap, amikor direkt vele szeretnék foglalkozni :(
Így most erősen olyan rossz anya érzésem van, meg olyan mintha legalábbis kitettem volna az egykor imádott cicám. Pedig nem, és terveim szerint Babácskával is majd összeeresztem, csak még várjuk ki, amikor Mia kellően nagy lesz, kicsivel nagyobb mint Rosé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése