Régi szék újratöltve - vagyis újratöltése folyamatban...

A bejegyzés, és főként a képek feltöltése előtt két dolgot kell megjegyeznem:

Az egyik, hogy még nem végeztem a "munkával", így a képek (amik amúgy sem túl élesek, hiszen csak telefonnal kattintgattam) közbenső állapotról árulkodnak.

A másik - az antikvitásokért aggódók megnyugtatására -, hogy a feldolgozott szék feltehetőleg régi minták alapján kevésbé régen utángyártott, könnyűfából készült, és amúgy is erősen szúette darab, ami elég rozoga volt ahhoz, hogy előző gazdái a kuka mellé állítsák anélkül, hogy becsüshöz szaladgáltak volna vele.

Szóval - kihasználva a Bali hazalátogatása miatt felszabadult időt - tegnap nekiláttam a már májusban begyűjtött, és azóta is kelletlenül hánykódó "antik" szék újjá varázsolásához. Megjegyzem, hogy már májusi hazalátogatásunk után megragasztgattam a törött részeket az apa-féle szuper faragasztóval, de sajnos a szék stabilitásán ez mitsem segített :( El kellett könyvelnem, hogy ha valaha lesz is ebből valami, akkor sem funkcionálhat majd soha ahogy kellene, tekintve hogy 30-40 kilónál nehezebb személyt nem szívesen engednék ráülni. Persze 30 kiló alattit sem olyan könnyű szívvel...

Az sem adott különösebb lendületet a felújításnak, hogy Bali közben kb. 6-szor mondta, hogy dobjuk ki inkább, ezzel nem érdemes időt pazarolni sem. Én viszont a fejembe vettem, hogy ha másnak nem is, az ágy mellett ruhatárolónak tökéletes lesz, kiváltva ezzel a szoba koncepciójába kevésbé illő műanyag-aluminium összecsukható széket. 

Az egyik nagy kedvencem, a Csak szex és más semmi című film óta tudom milyen fontos, hogy közöljem a motivációt, így megmutatom, számomra melyek voltak azok a képek, amelyen nem engedtek eltávolodni a tervtől, és azt sem hagyták, hogy bárki lebeszéljen a fehérre festésről:

A képekért köszönet a pinterest.com-nak, és az azon pinelgetőknek

Szóval vagy 3 hete vettem egy doboz festéket (ezúttal a magasfényű helyett csak selyemfényűt), valamint pár csiszolópapírt, és vártam a megfelelő időt. Egész tegnapig, amikor is a "csajos délelőttömet" (Vass Virág, Celine Dion, Vonda Shepard és némi arcápólókence társaságában délután 4-ig) követően elővettem a hozzávalókat, és belecsaptam, azaz belekentem a lecsóba... és ez lett belőle:

A részletek közelebbről:

(Nem olyan kicsit, mint egy gonoszul vigyorgó fej?? Remélem, nem lesznek tőle rossz álmaim)

Ami miatt nincs ez még kész, az hogy - ahogy az illusztráció mutatja is - még valószínűleg le kell kennem egy réteg festékkel a jobb fedés érdekében, és a terv szerint erre is csinálnék párnázatot, fixen ráapplikálnám, szóval az még majd dob a dizájnon (és a motivációkra is jobban hasonlít majd) :)

Emlékeztetőül ilyen volt:

Na, ha ilyen állapotban állt volna az ágyam mellé, attól biztosan rosszat álmodtam volna! Nem tehetek róla, nem szeretnék ilyen bútorok között élni... Felújítva egészen más! Még ha kellően szépen el tudnám sajátítani azt a technikát, amivel shabby chic-essé lehetne varázsolni...