Örülök, hogy Spanyolország tradicionálisan elég vallásos, és az osztrákokhoz hasonlatos módon itt is munkaszüneti nap egy jó csomó olyan vallási ünnep, aminek a nevét korábban képtelen voltam megjegyezni.
Kifejezetten jól jött ez a mai szünnap, kicsit sok volt ez a hételeje munkában, de így mindjárt nagyobb kedvem van visszamenni: ha az embernek csak 8:30-tól 15:00-ig kell dolgoznia, ráadásul utána rögtön következik a hétvége, sokkal könnyebben csúszik a munka! Remélem, nem gyűltek össze kezelhetetlen mennyiségűre az ügyek...
Kihasználva az ingyen időt, varrtam: már régen tervben volt, de most belekezdtem, megcsináltam. Egy varrószobai, falra akasztható rendezőt álmodtam meg sok pici fakkal, amibe a varrással, varrógéppel kapcsolatos cuccokat gyűjthetem. Különösen a varrógéphez kapott, ill. extán utánrendelt talpakat akartam szépen, átláthatóan tárolni. És ha már belekezdtem a patchwork-gyártásba, miért ne lehetne ez is ilyen stílusú?
Ez sikerült:
Közelről a varrógéptalpaknak dedikált rész, amire különösen büszke vagyok, mert az átláthatóság jegyében végül (egy nem mai, de attól még éppúgy) hirtelen ötlettől vezérelve átlátszó műanyag zsebecskéket applikáltam rá, hogy ha már megvettem ezeket a kütyüket, legalább méltó módon tároljam és szükség esetén tényleg meg is találjam őket:
Összességében elégedett vagyok az eredménnyel, mert - bár talán kissé l'art pour l'art, vagyis varrás a varrásért termék - hasznos, kedves, és legfőképpen mert végre valóban elkészült, méghozzá 100%-ban az én kezem által :)
Régen mutattam ugyan képet a kis kreatív kuckómról, de azóta kicsit jobb lett a hangulata, amin az sk. felújított szék és az új rendező is sokat dobott :) Íme:
Ó, és a szerdán megtalált kis barátom: már régen megírtam, hátha bevonzom magamnak, hogy csiptetős lámpát szeretnék a varró szobába, mert az icipici asztalra ugyan nem állíthatok asztali lámpát. Hát most - ugyan nem az utcán, és nem is ingyen - megtaláltam, és jutányos áron be is újítottam ezt a kis darab vidámságot, valamint bele egy energiatakarékos, ledes égőt:
Annyira belefeledkeztem a mai varrásba, hogy Bali fél három szólt, hogy szívesen enne valamit, addig alig keltem fel a gép mellől...
"Ebéd" után aztán kimentünk a partmenti parkba, ahol Balázs-Andi-Borsó, azaz a teraszbirtokos kiscsalád és Csabi éppen az új dilit tesztelték: Csabi vett egy ... hevedert, aminek az a funkciója, hogy két fa közé feszítsék, és aztán rajta próbáljanak egyensúlyozni. Szóval ki kellett próbálni:
Persze a kép nagy meló és odafigyelés eredménye mindkét esetben, mert -mint kiderült - ez a "hevederezés" bizony piszoknehéz sport, ezért úgy kellett vadászni a pillanatot, amikor nem kétoldalról támogatják az embert, hogy egyáltalán fel tudjon egyenesedni :) Kapaszkodás nélkül nagyjából másfél másodpercig bírtunk fentmaradni, ebből egy másodperc volt a felemelkedés :D
Na, most viszont megyek aludni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése