Lassan, úgy érzem, lecserélhetem a "munka" cimkét itt a blogon "karrier"-re, hiszen soha nem látott módon rohanok a csúcs felé. Persze nem annyira komolyan, mint inkább viccesen.
Történt ugyanis, hogy a ma pontosan egy hónappal ezelőtti munkába állásom óta nemcsak, hogy másik csoportba raktak, majd a tervezetten túl is kiesett egy csapattag, így kilátásba helyezték a további menetelésemet, de ezen a héten már munkába is állt az az új lány (a még nálam is újabb), aki nemcsak hogy alám (is) fog dolgozni, hanem akit már én tréningelhetek :) Nagyon vicces! Igazából azért mókás, mert a hónapzárás okán alapban sem lenne idő, de így hogy ketten vagyunk újak, még annyira sem tudunk foglalkozni az amúgy nagyon kedves legeslegújabb lányzóval, de azért nekem csak meg kell őt tanítanom az alapokra. Nekem... Először csak nagyon kínosnak éreztem, hogy miközben magyarázok neki, időnként oda kell fordulnom az egyetlen rutinosnak nevezhető csapattaghoz, Edinához, hogy megerősítse vagy megcáfolja a mondottakat, de most már viszonylag hasznosnak is tartom, hiszen ha magam miatt nem is nézném meg az amúgy igen részletes jegyzeteimet, az új lány miatt most muszáj. Így viszont most bizonyos szempontból minden kicsit még lassabban megy, és abban a munkakörben, amiben majd dolgoznom kell, még nemigen próbálkozhatok, alig tudok valamit segíteni Edinának, ami kisebb lelki törés ugyan, de hát én is tanulok még... Szóval az elvárásaim magammal szemben továbbra is magasan vannak, és igenis haladni akarok a nehezebb melóval is :)
Hát most ilyen újságaim vannak.
Amúgy talán csak annyi, hogy nem szeretem a hónapzárást, mert most pl. 3 napig tart a hosszabbított munkarend (reggel fél9-től este fél8-ig), és bakker, megint beleesik a péntek, ami az amúgy 3-ig tartó pénteket közel 5 órával dobja meg...
Ja, meg elmaradok a házitündérségben, ami csak remélem, hogy Balinak nem szúr nagyon szemet, egyelőre jól viseli, hogy nemcsak nincs meleg vacsi, mire hazaér, de az asszony is még messze jár... Hát, ezt még nyilván szokni kell! Volt ez még így se, ahogy azt a nagy klasszikus mondaná.
A múlt hétvégén voltunk "szanzsoanozni" (san Joan-kat./san Juan-sp.), azaz kb. szentivánéjezni, ami itt nagy ünnep, a hétfő konkrétan munkaszüneti nap volt, és mindenki agybafőbe durrogtatta a petárdákat, főként a járókelőket figyelembe nem vevő 3-13 éves korosztály. Voltunk a barátokkal a babázós párnál "kertipartyzni", azaz a nagy erkélyükön "barbakoázni" (BBQ), majd együtt levonultunk a partra, ahol az időnként eleredő esőre tekintettel kicsit kisebb volt az agyvesztés, mint tavaly. Jól éreztük magunkat, és ezúttal az új munkatársamat is igyekeztem bevonni a "szósöl lájfunkba", hogy ők is rátaláljanak a magyar bagázsra. Elég kötetlenre sikeredett a beszélgetés, és elég sokfélék voltunk, ahogy az már szokásos is, így remélem, ők is jól érezték magukat.
Szóval - bár most néhányan haza- illetve elköltöznek a közvetlen baráti körből - a közösség is aktív még, mi is a tagjai vagyunk, de most a következő hétvégére kettesben tervezünk lenni, lazítani Balival. Olyan sokfelé jártunk, gondolkodtunk mostanában, kell egy kis nyugi, kötetlenség együtt!
Most viszont megyek aludni, mert teljesen leszív ez a hózárás... Remélem, hétvégén strandidő lesz, mert pihis, feltöltődős, fürcsizős programot tervezünk :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése