Mint már oly sokszor emlegettem, van ennek a külföldi életnek egy óriási hátránya. Egy, de az óriási: a távolság, ami megnehezíti azt, hogy pl. az év jeles napjain ott legyek, ahol szeretnék...
Ezekben a napokban több ilyen is van, több családi ünnep, két esküvő, amelyeken nem lehetek ott, de amit az összes közül kiemelnék, az bizony a Világ legédesebb unokaöcsikéjének (és egyben keresztfiának) a szülinapja.
Mert van Pécsen egy egészen kivételes kis ürge, az én naaagy unokaöcsém, Szilárd, aki pontosan ma ünnepli a 6. szülinapját.
BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT, SZILU!!!
Ami egyfelől hihetetlen, hiszen csak most született, emlékszem a napra, amit nemcsak én drukkoltam végig érte Budapesten, de a teljes iroda is! Másrészről ez a mai szülinap számomra egy ezidáig megoldatlan probléma okozója is, mert nem lehetek ott, és nem "gratulálhatom meg" személyesen! Mert bár ma semmit nem szeretnék jobban, mint átölelni azt a kis lurkót, aki annyi, de annyi gyönyörű pillanatot, és egyben rengeteg vidámságot okozott már nekem, én bizony itt ülök a Barcelonában, míg ő valószínűleg pécsi otthona összes négyzetméterét cikázza körbe, oda-vissza, és várja a bulit, amikor végre egy halom ajándék csomagolását tépheti cafatokra.
Egyszerűen csodálom ezt a kisfiút! Több okból, hiszen nagyon szép és nagyon okos is, amellet, hogy vagány, aki ismeri az azt is tudja, hogy őrült huncut és igen, valójában nagyon sokszor rosszcsont, amit persze egy ekkora sráctól el is vár az ember :) De legjobban azért csodálom, hogy olyan önzetlen szeretettel fordul az emberhez. Önző leszek: hozzám :) Mert egészen pici korától érzi, hogy a Pécs-Budapest távolság és a viszonylag ritka találkozások ellenére én is a családhoz tartozom; és nem hinném, hogy tudatosan, de minden egyes alkalommal igyekszik bepótolni a lemaradást velem. Amit én nagyon díjazok :) Mert igazából meglepő, ahogy rám tud hangolódni, és ahogy kiköveteli a figyelmemet, amikor találkozunk. Remélem, ezen az azóta jelentősen megnövekedett távolság és az ezzel együtt sajnos ritkuló találkozásaink sem változtatnak majd ezek után sem.
Száz szónak is egy a vége, nagyon szeretem a keresztfiamat, és nagyon sajnálom, hogy nem lehetek ott a mai buliján :( Mert míg a család felnőtt tagjai és az összes barát megérti, hogy még a különleges alkalmakkor is bizony le kell mondaniuk a társaságunkról, addig egy kisgyerek ugyan hogyan értse meg azt, hogy a keresztannya még a szülinapjára sem tolja haza a képét, és nem akkor ad ajándékot sem, amikor annak a rendes ideje volna???
Szilárd és családja ugyan szeptemberben meglátogat minket Barcelonában (igen, a kis vagány felül a repülőre!!!), de ezt a köszöntés témát addig azért mindenképpen meg kell oldanom...
Balázzsal együtt boldog szülinapot, sok vidámságot, rengeteg ajándékot, jó szülinapi bulit kívánok Szilunak!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése