Most épp hullafáradt vagyok ezt kifejteni, ezért szoktam mostanában csak képeket posztolni, de nagyon akartam, hogy ez a gondolat ne menjen feledésbe:
Szóval ez az egész egy csoda! Hogy ő van, és hogy milyen ő, és mi mindent érzek. Iránta. Miben változtam. Hát ja, anya lettem. Végképp, visszafordíthatatlanul, és elsősorban anya.
Amellett, hogy tényleg a fáradtság új fokozatatit ismerem meg, fantasztikusan jó ez az egész, Mius pedig tökéletes!
Az emberi test csodáját a szülés után nap mint nap átérzem, amikor szoptatok. Jó, hogy tudom ezt csinálni, hogy a testem tudja, és elsősorban, hogy ez a pici Mia tudja! Én tényleg tőle tanulom, mint oly sok mindent. Például, hogy bízzák a megérzéseimmben / ösztöneimben, mert az én babámat én ismerem, én érzem leginkább, és az én babámnak az igényeit tényleg én tudom leginkább kielégíteni.
Szóval ez az egész egy csoda! Hogy ő van, és hogy milyen ő, és mi mindent érzek. Iránta. Miben változtam. Hát ja, anya lettem. Végképp, visszafordíthatatlanul, és elsősorban anya.
Amellett, hogy tényleg a fáradtság új fokozatatit ismerem meg, fantasztikusan jó ez az egész, Mius pedig tökéletes!
Az emberi test csodáját a szülés után nap mint nap átérzem, amikor szoptatok. Jó, hogy tudom ezt csinálni, hogy a testem tudja, és elsősorban, hogy ez a pici Mia tudja! Én tényleg tőle tanulom, mint oly sok mindent. Például, hogy bízzák a megérzéseimmben / ösztöneimben, mert az én babámat én ismerem, én érzem leginkább, és az én babámnak az igényeit tényleg én tudom leginkább kielégíteni.
Sokszor csak nézem őt, és ez csodálatos. Annyira, hogy ezt megfogalmazni nem tudom. Legalábbis ennyire fáradtan tuti nem! De ki tudja, lehet, hogy nincsenek is rá szavak...
Ó és a kép... Ez Mius egyik legjellegzetesebb, legcukibb arca. Csücsörít. És... Na igen, ilyenkor kaksizik 😉
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése