Nos az időrendiséget időhiány miatt félretéve egy bejegyzés erejéig visszatérnék Mia első hetére, hogy számba vegyük, milyen sok "én még soha"-élményt pipálhatott ki a szemünk fénye.
Először is azok az első fotók - még a szülőszobán, mit sem sejtve arról, hogy utána órákig nem lehetünk együtt...
Majd az első napon - igaz, az átlagos babákhoz képest kissé későn, nagyjából 8 órás korában - megvolt az első szopizás. A késés oka ugye az inkubátorban töltött regenerálódás. Szerencsére zajlott olyan gyorsan, hogy amint az epidurális érzéstelenítés után jobbára gond nélkül lábra tudtam állni, már mehettem is hozzá (másod ízben, de az első alkalom túl rövig és túl "contactless" volt, hisz csak a pici lábacskáit simogathattam az inkubátor lyukján keresztül), és ugyan még bedrótozva, de kivették, és a mellemre is tették. Mondték, hogy egyelőre ne számítsak rá, hogy szopizni fog, hiszen nagyon új még neki minden, és az első rettentően éber órákon is túl van már. Egy ideig ennek jegyében csak aludt a karjaimban, és közben stabilizálódott a légzése is, de aztán mindenki meglepetésére aktivizálódott, és bizony rátalált a táplálékforrásra, és nagyon kifinomult technikával szopizni kezdett. Óriási öröm volt ez nekem, főleg mikor kb. 2 óra tartogatás után meglebegtették annak lehetőségét, hogy ha így folytatja, az éjszakát már velem töltheti a kicsi lány. Hát így is lett, és nagyjából 4 óra tartogatás, szeretgetés után, 12 órásan én magam vihettem őt a szobánkba.
Az első öltöztetés - amire a fenti okok miatt szintén későn, 12 órás korában került sor - nagyon édes élmény marad: mivel aznap Mia volt az újszülöttosztály, pontosabban az inkubátoros egység egyetlen lakója, a nővérek kitüntetett figyelemmel szemlélték. Sokat segítettek nekem is, és kivételt tettek a látogatási szabály alól is, majd mikor eljött a távozás pillanata, hirtelen 3 nővérke termett ott. A legkedvesebbik odahozta a szobámból Mia összes ruciját, és együtt kiválasztottuk a legalkalmasabb darabokat. Külön élveztem, hogy mennyire körülrajongják az én kis hercegnőmet.
Az első éjjel együtt: hát erről nem tudok mást mondani, csak hogy le sem tudtam venni a szemem róla. Mivel előtte már 30-40 órája nem nagyon aludtam, Anya váltott engem az ébrenlétben, vagy legalábbis megpróbálta, de nem mondanám, hogy pihentem. Folyton őt csodáltam, hogy mennyire tökéletes!
Az elsőnap és éjjel Bali-apával a kórházban: szintén nem sokat aludtam, de szerencsére Mius igen. Csupa gyönyörködés volt, amikor Bali büfiztette, olyan nagy kontrasztot képeznek ök ketten: Bali nagy kezei között Mia annyira pici. De nagyon szépek együtt!
Az első autózásra két naposan került sor, amikor is hazaadtak bennünket a kórházból. Igazából Mia már az elején aluszkázni kezdett, úgyhogy álomba szenderülve vagy félájultan utazott végig. Talán csak az kötődik az élményhez a mi részünkről, hogy megállapítottuk, hogy ennyire értékes portékát még sosem szállítottunk, ezért indololt is a nagyobb odafigyelés.
Az első itthon töltött nap és éjjel szinte 24 órás szemmeltartásban volt része a kisasszonynak, nem mondanám, hogy hagytam volna felügylet nélkül. Amikor elzavartak aludni (mondván pihenjek, hogy legyen tejem), kifejeztem azt a kívánságom, hogy "na jó, de akkor figyeljetek rá." Így alakult, hogy kisebb kivételektől eltekintve Babácska sosincs magára hagyva. Van olyan persze, hogy éjjel de akár nappal is pár órát együtt alszom vele, és olyankor más sem virraszt vele, de az esetek nagy többségében bizony a saját örömünkre ülünk mellette (avagy ugye alatta, ha karban van), és csak nézzük.
Az első egészségügyi sétára babakocsiban került sor, amikor is gyógyszertárakat zaklattam a speciális tejgyűjtő kagylók miatt. A negyedikben végül megrendelték nekem, de amíg odáig eljutottunk (ami egyébként nem volt extrahosszú idő, hisz itt egymást érik a patikák), addig Mia határozottan kifejezte, hogy nem élvezi a babakocsi rázását. Ezért persze nem a babakocsi a hibás, inkább a kockakövek, de a lényeg, hogy azóta is szokni kell. Tuti nem a kocsiban keresendő a hiba, mert napközben néha a babakocsiba tesszük le pihenni, és azzal semmi baja.
Ezt követően kaptam elő a vállra vehető hordozót, és ezzel sokkal nagyobb sikerünk volt - ezt először egy háztömb körüli séta alkalmával teszteltük. Hiába, szeret karban lenni!
A következő elsőre a magyar szokásokhoz képest szintén kicsit későn került sor: az első fürdés öt naposan következett be. Természetesen előtte a kórházban lemosták, a fejét többször is, mert egy kevéske vér csak maradt rajta mindig, majd egy-egy nagyobb kakkantás alkalmával a fenekét mi is a csap alá tartottuk, de az itteni ajánlás szerint a babákat nem fürdetik addig, amíg a köldökcsonk le nem esik. Ehhez képest mi még renitensek is voltunk, mert 5 naposan még szó sem volt róla, hogy leessen, de az otthoni iskola nem támaszt ilyen tilalmakat, úgyhogy mi csak belevágtunk, és azóta 1-2 naponta tuti fürdik a mi kiskacsánk. Igazából élvezi a meleg fürdőt, bár mivel tisztába tétel után és evés előtt történik, nem merném állítani, hogy nem sírja el magát időnként.
Egy hetes korában - amint arról már beszámoltunk - Mia részt vett élete első szentmiséjén, és mondaom sem kell, ott is nagyon jól viselkedett. Végig a vállra vehető hordozókendőben (rajtam) aludt, és ha fel-felriadt is, egy kis rázásra visszaaludt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése