Növekedés 2.

Nos, május 11-én megmutattam, micsoda fejlődésen ment át a pocakom, ami akkor óriásinak tűnt :) Ahhoz a bejegyzéshez (itt) képest most azért lényegesen jobban látszik a változás, főleg az legelső (március végi) fotóhoz viszonyítva. Íme én március végétől múlt szombatig nyolc fázisban :)

Pocakkal és pocaklakó Mia kisasszonnyal betöltöttük a 36. hetet, és határozottan állíthatom, hogy érzem, közeledik az idő! Épp ma voltunk ultrahangon, ahol kiderült, hogy Babácska meglepő hirtelenséggel csak befordult fejjel lefelé (tegnap/tegnapelőtt történhetett, mert addig egyértelműen tapintható volt a fejecskéje a jobb oldalamon), így már emiatt sem kell aggódni (vagy épp ezért lehet elkezdeni aggódni? Ki hogy érzi, ugye...), legalábbis a pozíciója nem állja útját a zökkenőmentes érkezésnek. Azt azért nem állítanám, hogy magára a szülésre fel vagyok készülve, de bízom benne, hogy akkor és ott minden úgy alakul, hogy az a legjobb legyen, és a "Kicsi Szív" különös megrázkódtatás nélkül köszönthesse a külvilágot, illetve fordítva! Hú, már nagyon várom!!!

Talán ezt nem kéne, de bevállalós kedvemben vagyok, így megmutatok egy lengébben öltözött pillanatot is... naná hogy homályosan... nem, majd élesen...

A nem homályos változatról két cukiságot emelnék ki:

 Az egyik a babatutyi :)

A másik természetesen a cica :)