Vannak napok (és az azért hozzátartozik az igazsághoz, hogy a terhesség korábbi szakaszaiban is voltak), amikor egészen egyszerűen olyan türelmetlenség fog el, hogy bevallani is szégyellem. Mert nem én vagyok a történelem első varandósa, és ugyebár akad, aki a 42. hétig is vígan bírja. Hát én most azt érzem, hogy már inkább Miával a kezemben virrasztanék, mintsem nélküle. Biztos olyankor jellemző ez az érzés, amikor különösebben nem történik semmi sem, és kicsit siettetném a dolgokat: most például hetek óta várom a következő ultrahangot, és közben a várandós ismerőseim, akik sima tb-s ellátásban részesülnek, mind most mennek ultrahangra, holott én vagyok legkorábban kiírva. Tudom én, hogy nincs túl nagy jelentősége pár nap eltérésnek, de igazságtalan, hogy én még egy egész hetet várhatok.
Amúgy elégedett vagyok a sorsommal ,és örülök, hogy Mia baba nem akar még kijönni, hiszen nőnie, érnie kell még. Csak közben elfogott a teltségérzet is,hogy ennél nagyobbra talán már a pocak sem képes nőni, az alvás sem megy jobban hónapok óta, és néha olyan rúgásokat tapasztalok, amik - bár ha nekem fáj, vélhetőleg Miának cseppet sem - nem tűnnek teljesen ártalmatlannak. Néha szabályos kockává feszül a hasam, ilyenkor Mia nyújt :) Amit persze önmagában nem bánok, csak tudnám, hogy minden oké. Vagy legalább azt tudnám, hogy még most is van elég helye befordulni fejjel lefelé... Meg aztán ott van ez a bizonytalanság is, hogy mi lesz, hogy lesz kb egy hónap múlva. Nem szültem még, és amit először csinálok, az mindig kissé idegesít. Próbálok magára a szülésre nem gondolni, nehogy bepánikoljak. Aggódom, hogy érzem-e majd az x perces fájásokat, be tudom-e azonosítani őket, és attól is tartok, mi lesz, ha császárral születik a baba,holott talán egészen mondjuk januárig azt terjesztettem magamról, ha ez a téma szóba került, hogy én majd akkor szülök, ha előre megígéri valaki, hogy császár lesz. Hát nem tudom, talán felelősebbé tett a babavárás?
Vagy sajnálnám, ha nem alkalmazhatnám a szülésfelkészítőn tanultakat? Nem mintha az utolsó óra után felkészültebbnek érezném magam.
Egy szó mint száz, el kell foglalni magam, hogy ne kívánjam siettetni a dolgokat. Egyébként el is fogalom magam, néha úgy érzem, túlzottan is. Na nem mintha túl sok mindent csinálnék a korábbi önmagamhoz képest, de sokszor nap végére alig vonszolom magam. Tudom, ez is tünet, de akkor sem a legkellemesebb. Mindegy, varrok is Miának és újabban patchwork-takarót megrendelésre is(ha kész lesz, megmutatom),ami amúgy büszkeséggel is eltölt, mert ez az első ilyen. Egy terhestársam látta a Miának varrt takarót, és rendelt egyet, tök szuper érzés, hogy bízik a munkámban... Holott ez nem is a munkám ;) Szóval ezzel is megy az idő.
Azt hiszem az elfoglaltság kedvéért shoppingolok on-line (amellett persze,hogy totálisan nélkülözhetetlen dolgokat veszek :D) is, mert így leköt egyszer a válogatás, aztán van mire várni. Mindig izgalmas a szállítókkal: múltkor az egyik felhívott, hogy menjek le, mert nem jut be a kapun (ez nem gyanús, mert itt a házban a kaputelefon kész képtelenség), lemegyek, sehol senki. Hívom, hogy Szilvi vagyok a címünkről, majd kiderül, hogy nem is a mi címünkön vár, de sebaj, várjak lent, atjön... Ma kivételesen Bali rendelésére vártam, ők is telefonáltak, hogy menjek le, megint sehol senki. Immár rutinos rókaként viszem a telefonom is, hívom Balit, hogy akkor hogy is van ez. Visszahívást követően kiderül, hogy majd csak 5 perc múlva jön, amiből persze lesz vagy 15 is, de sebaj, a végén csak megjön a csomag. Múlt héten az egyik szállító úgy oldotta meg a problémát, hogy nem voltam itthon, hogy az alattunk lévő bárba adta le a csomagot. Meglepő, mert máskor meg agyonazonosítanak, és még úgy is nehezen adják át a csomagot.. Sebaj, eddig jók vagyunk! Szóval ha van mit intézni, kevésbé vagyok türelmetlen is. Most csak a babakád projekt van függőben: azt is a Wallapopon (kb magyar vatera) néztem ki, használatlan, mint a babahordozó "kendő "csak az eladó épp nyaral, ha jól értem, így arra is várhatok. Illetve az újszülött fotózást kezdtem szervezni, mert a terhes app-jaim szerint időben el kell kezdeni. Van is itt egy ezzel is foglalkozó magyar lány, akivel majd pénteken találkozunk, és beszélünk a lehetőségről. Izgis! Pontosan nem tudom, mit akarok, de ötleteim vannak. Nagyon jó tippekkel szolgál -szokás szerint - a Pinterest is,szóval addig böngészek. És várok... "türelmesen"...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése