Nem mintha a figyelmet valaha is elfordítottam volna Rosé felől, de mégsem írtam, inkább csak fotókat tettem fel róla. Hát a napokban betöltötte a 3. hónapját a kis kedves, és jövő pénteken lesz két hónapja, hogy velünk él. Ez már valami! Azóta is rajongunk érte, és nagyra értékeljük, amikor nyugis, és nem akarja éppen tőből lerágni a kezeinket. Kölyökmacska már csak kölyökmacska...
Nagyon aranyos! Vannak dolgai, amiket próbálunk kiismerni, és persze vannak olyanok is, amiről jó lenne lenevelni, mint akár a harapás azokkal az éles pici fogacskákkal vagy a karmocskák rajtunk való élezése, illetve az a jó szokása, hogy ha kaját lát, rögtön a teljes mennyiséget betolja a kis arcába. Ő tömve szereti a pocakját, de engem az kicsit megijeszt, nem szeretnék egy vörös-fehér Garfielddal élni, sokkal inkább egy cuki törékeny kisasszonnyal.
Múlt héten - a költözés és nagyobb lakás örömére - piciccet is megleptük egy macskabútorral, amin napról napra ügyesebben közlekedik. Eleinte nem gondoltuk, de simán felmászik a harmadik emeletére is, és onnan nézelődik kedvére.
Kapott apróbb játékokat is, egy patkány társult be hozzá az IKEÁból, és egy felhúzhatós kisegeret hoztunk "táplálékkiegészítőként" a macskaparadicsomból. Mindkettő nagy sikert aratott, és máris ellepik a lakást a macskajátékok ;) (mondjuk ez eddig is így volt)
Hihetetlen, hogy ilyen nagy már, és hogy holnap ismét orvoshoz kell már vinni az ismétlő oltásért. Olyan mintha múlt héten jártunk volna ott, pedig hát...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése