Ennek a bejegyzésnek is eljött az ideje! Na nem a múltideje, de azért már aktuális, ugyanis kedden aláírtuk a bérleti szerződést, szerdán és csütörtökön kettesben elkezdtük az átköltözést, de még inkább csak a szükséges előkészületeket, mint festés (szürkésedő olivazöld nappalink és előszobánk volt, most már csak az előszobát kell kifehéríteni, az pedig szerencsére kicsi), a hiányzó háztarási gépek (mosógép, mikró) beszerzése, takarítás (elkezdése, mert volt bizony mit pucerálni); majd az alapok után, az előre bezengett barátos költöztetős eseményt is megtartottuk. Tegnapelőtt óriási pakolófelületű kombi autóval átfuvarozták a cuccaink javát, aztán tegnap heten jöttek az új helyre segíteni, és hihetelen módon olyan szintre hozták nekünk a lakást, hogy akár ott is alhattunk volna. De nem tettük, mert Balázsnak annyi ügyeleti hívása van ezen a héten, mint 3 év alatt összesen nem volt, így szüksége van internetre, én meg kényelmi- és cicás okokból inkább egyedül nem maradtam ott. Igazi jó hangulat kerekedett, mint ahogy az már ebben a társaságban szokásos, kiélveztük a még kissé szegényes berendezésü, de szép reményekkel rendelkező erkélyünk adta lehetőségeket: a pizzaebéd és a kávézás, fagyizás is ott zajlott... Na nem mintha mind a kilencen egyszerre kiférnénk, de a nappalival egybenyitva... Szuper! Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy - bár szinte kérték, mégsem hagytam, hogy a ruháinkat is ők pakolják ki helyettünk (sajna abból van a legtöbb). Nem mintha nem bíznék bennük, inkább, hogy mindenről udjam, hova tettem, hol keressem, stb. Azt még nem tudom, hogy fog minden elférni, ugyanis az új hálószobánkban a régi 2/3-ányi beépített szekrény van, így biztosan teszünk ezt-azt a szintén beépített fiókos szekrénybe, sőt nagy eséllyel valamelyik másik szobába is. Nagyon el kell rajta gondolkodnom majd... Illetve akár szortírozhatnék is, mert megint meg kellett állapítanom, hogy óriási mennyiséget halmoztunk fel, a felét nem is hordjuk a ruháinknak.
A lényeg viszont az, hogy hála a barátaink segítségének, a beköltözésközeli állapotra tekintettel úgy döntöttünk, ma már az új lakásban alszunk. Megkockáztatjuk, és reméljük, hogy éjjel nem lesz már több ügyeleti telefon, mert már a padlás is tele van velük...
Képeket is szívesen raknék fel, de ebben a lakásban az interneten, pár ruhán, apróságokon és a hűtő tartalmán kívül csak a macsek maradt, így se fényképező, se adat kábel nem segít ebben a projektben :(
A képekre tehát várni kell, ahogy esélyesen a következő bejegyzésre is, mert ugyan az internet áttételét megrendeltük pár napja, nem úgy tűnik, mintha bárki is szeretné megoldani nekünk... Türelem tehát!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése