Események mostanában

Igazából azokat a dolgokat próbálom összegyűjteni, amikről valahogy elmaradt a beszámoló... Esetleg azért mert nem tartottam extrafontosnak, nem tulajdonítottam különösebb jelentőséget neki (mert pl. nem is volt neki), de most mégis megemlíteném, csak hogy nyoma legyen.

Az első a sorban egy vacsora volt a Gracia városrészben található Teatre Neu nevű helyen, ami egy hangulatos beülős hely, nem számítva, hogy van vagy 3 kisebb (moziszerű)terme, ahol filmvetítés, kis színjátszósdi folyhat. Hát mi csak ettünk-ittunk, de erre is tökéletesen alkalmas a hely.

Jött ezután egy vacsi volt, ahol a házigazda rakottkrumplival várt bennünket, és ahova végül sokan nem is tudtak eljönni, mi mégis jól éreztük magunkat, gyakoroltuk a spanyolt, mellesleg az angolt is, és született egy-két kifejezés, amire jó szájízzel gondolunk vissza... nem mellesleg az akkori szájízünk is elég jó volt, mert a magyarhoz meglepően hasonlító rakottkrumpli sikerült :) 

A sorban következő egy házibuli, amire szintén egy (másik) kedves magyar ismerősünk hívott meg minket, és még vagy 15 másik magyart. Ezúttal a többi vendég is ráért, és - bár a közös krumplipucolásról "sajnos" lemaradtunk - a pálinka közösségformáló hatásának is köszönhetően szintén elég jól sikerült az alkalom... A vége talán túlzottan is, mert befutott még egy adag pálinka (a gazdájával), amit talán jobb lett volna kihagyni, de sebaj, egy vasárnapunk bánta az igazán magyaros virtusú estét. Megjegyzem az ezúttal is terítékre került rakottkrumpli szintén nagy szerepet kapott, de a másnapot tekintve (és megélve) még így is sokkal kisebbet, mint az italok...

Voltunk eztán egy spanyol/katalán fiú (a szülei idetelepültek valahonnan Spanyolország más régiójából, ő már itt született, de a gyökereire fittyet hányva iegenigen katalán beállítottságú, az elszakadás nagy híve, és a katalán nyelv, kultúra és irodalom óriási rajongója) szülinapi vacsoráján Barcelonán kívüli otthonában. Ezzel kapcsolatos legmarkánsabb emlékem, hogy annyira új környéken lakik, hogy a GPS a következő város azonos nevű utcájához navigált bennünket, ahol csak azért nem kopogtunk be "hozzá", mert az adott emeleten nem 1, 2, 3... számú, hanem A, B, C... betűjű ajtójelzések voltak, és ez egy kicsit gyanús lett...  Ezen kívül egyébként jó volt, jófej figurákkal találkoztunk, és sokat gyakoroltuk a spanyolt, de főleg a szövegértést, mert - lévén a katalán választások előtt két nappal a vacsi - azért felmerültek azok a témák, amelyekhez akkor sem mernék hozzáokoskodni, ha a nyelv már tökéletesen menne.

Tartottunk az itteni magyar lányokkal egy elvileg karácsonyi dísz barkácsoló, de gyakorlatilag sokkal inkább bagolyvarróvá vált szakkör-estet, amiben voltak aradandó élmények bőven. Készültek itt valódi díszek, de így utólag azért bevallom, sajnálom, hogy hagytam elmenni a varró irányba a dolgokat, az ugyanis nekem nem az erősségem (teszem hozzá, ekkor még a kézi varrásban villogtathattam volna a tehetségem, varrógéppel bizonyára ez is teljesen más lett volna). Biztos vagyok benne, hogy az elvitt, de elő nem vett ragasztópisztollyal ekkor is sokkal hasznosabb mütyűrök születtek volna :) Persze-persze a "házigazda" kívánágát tiszteletben tartottuk, meg az is egy érv, hogy minek is csinálnánk karácsonyi díszeket, ha nem is leszünk itt karácsonykor... De még így is, aki igazán ügyes, az varrva is tudott karácsonyfadíszeket alkotni. (Én ugyan nem tartozom közéjük, csupán egy tűpárna bagoly, és egy hasznavehetetlen macskafej megalkotóját tisztelheti bennem a... ki is???)

Egyik nap végre megnéztük magunknak a barcelonai labirintust, amit már igazából május óta tervezek (legigazából már tavaly december óta, de Petrusákkal talán igazán is tervbe vettük), és nem kellett csalódni, ez is jó mulatság :) Balival és Mónival mentünk hármasban, és jól szórakoztunk (kissé a saját szórakozottságunkon is). A labirintusból azért ki lehet találni, de vicces dolog, a kert pedig csodaszép, erről majd teszek fel fényképeket.

A tegnapi este újabb "eventet" hozott, ezúttal egy magyar párnál, Andiéknál forralt boroztunk, csipegettünk, és élveztük egymás társaságát. Tényleg mint egy kis (ugyan széthúzó) család. Bali épp az elább kérdezte, hogy "na és te kivel beszéltél arról, hogy hogy megy a sora?", és most jövök rá, hogy pont azt élveztem leginkább, hogy ezúttal gyakorlatilag senkivel nem erről beszéltem. Közrejátszik ebben valószínűleg az is, hogy kifordult volna a falat a számból, ha egy viszontkérdésre ugyanebben a társaságban 3 héten belül ötödször is válaszolni arra a kérdésre, hogy "na és hogy megy a munkakeresés?", de nem kellett! Nem tudom, hogy azért-e mert volt bőven elég közös téma, filmélmény és "aktuálszociológia" a közelmúltból, amit kibeszélhettünk, vagy szerencsére ők is megunták hallgatni, hogy folyton ugyanaz a válaszom, mindenesetre azt hiszem attól volt olyan könnyű és kellemes számomra ez az este, hogy ez a téma kimaradt. Persze ez csak közrejátszik, a fontos, hogy a társaságban tényleg érdekes és szórakoztató emberek vannak, és most már az én kritikus szemeimmel is látható némi összetartás, egymásnak segítési szándék, ilyesmi. Merthogy én alapjában véve kicsit talán túl szkeptikusan állok ehhez, és nem szeretneém túlmisztifikálni a dolgokat. De most valahogy talán tényleg kezdődik valami. Ha nem csak a partonröplabdázásokra tudunk összeszervezni egy össznépi találkát...