Képzeljétek, a hétfői spanyolórára olyan házifeladatot kaptunk, hogy csináljunk egy prezentációt az otthoni városunkról. Képekkel, szöveggel, aztán persze adjuk is elő. Hoppá!
Alapjában véve jó kis feladat ez, Ainhoánk jól kitalálta :) Mivel új versenyzőként érkezett még egy magyar lány Budapestről, úgy döntöttünk, Balázs Egerről, én Pécsről írok (és remélhetőleg elő is merjük adni). Persze alkalmazva a sokat próbált és mindig bevált elvet, miszerint "ha nem lenne határidő, soha semmi sem készülne el", ma (vasárnap) volt a napja, hogy (összeszedjük magunkat és) összeállítsuk az előadásanyagot. Jelentem, elkészült, pendrive-ra mentve várja, hogy holnap extramultimédiásan (merthogy egy hiperszuper technikával felszerelt teremben leszünk) bemutassuk, honnan jöttünk. Hm... és teszteljük, hogy melyik technika válik be jobban: a 23 slide-on 100 képet bemutató, grafomán; avagy a max. 10 oldalas, címszavakra korlátozódó és a spontaneitásra hagyatkozó - szerintem úgyis kitaláljátok, melyik ki terméke :) Na jó, de mentségemre szolgáljon, hogy azért írtam bele mindent, mert nem bízom benne, hogy az olyannyira gyűlölt előadásszituációban spontán beugranak majd a korábban még sosem használt kifejezések, mint pl. a "mezquita" (=dzsámi). És már megint ott tartunk, hogy a fenének jött hozzánk a török, így most nekem kell kutakodnom, hogy a török eredtű magyar dzsámit mégis hogy hívják spanyolul... Ráadásul még óvatosnak is kell lennünk, mert Onur személyében továbbra is van török csoporttársunk :D Tudom, tudom, irigylitek a problémáimat! :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése