Egy hét "magány"

Holnap reggel (illetve most már ma) lejár a Balinélküliségem :) Merthogy Balit elkapta a gépszíj, már lassan menetrendszerűen dolgozik az amerikai csapatnak... naja, Amerikában. Egyrészről nagyon megtisztelő dolog, hogy a cég "szülőhazájában" nem találnak hozzá fogható szakembert, kollégát, másfelől viszont kellemetlen egy-egy hétre áttenni a székhelyét Irvine-ba. Márcsak azért is, mert ennyire rövid idő alatt még a jó kis jet lag sem múlik el teljesen (se oda, se visszafelé), másrészt mert mindig úgy küldik, hogy véletlenül se sikerüljön megismernie LA-t. Az olyan mákos potyautasoknak persze, mint amilyet tavaly én játszottam, elég az egy hét nagyjából, de neki sajnos eddig mindig a munka dominált :( 

Szegény, ezúttal is alaposan bejárja a Világot, hogy célt érjen, ezúttal - a New Yorkon is végigsöprő Sandy miatt - Londonban, visszafelé Miamiban szállt át. De más alkalommal Frankfurtban vagy éppen Torontoban várakozott egy picit. Micsoda világutazó lett a férjem! :)

Az elmúlt egy hétben azért véletlenül sem maradtam egyedül: hétfőn és szerdán ugye szokás szerint spanyolra mentem, a keddi intervambió viszont kimaradt. Mivel keddet Zsanival és Jaumeval töltöttem náluk, Cervelloban. Nagyon szép kis hely! Jártunk már ott ugyan, de akkor sötétben érkeztünk, és a hosszú főutcán kívül nem sok minden maradt meg. Azonban most! Micsoda hegyek, dombok, erdők! Gyönyörű! Sétáltunk is egyet, és felmentünk az ősrégi templomhoz és a kastélyromhoz, ahonnan még a tengerig is ellátni. Ezt az állítást én is megerősíthetem, mert megmutatták, hogy hol kéne látnom, de talán a fényviszonyok, talán a páratartalom, talán a szemeim miatt én annyira nem tudtam kivenni.

Sajnos fényképezőt nem vittem, és Zsaninak sem hagytam, hogy meggyőzzön az ő gépe használatáról, de a telefonnal azért lőttem pár - semmit sem mutató - képet, íme:

Láttam viszont a Montjuicen álló jellegzetes alakú, fehér antennát, amit ugyan nem magamtól vettem észre, de miután rámutattak, felismertem :)

Itt teszem hozzá, hogy nagyon ügyesek voltak a séta felvezetésével, mert sétáról volt szó, de még majdnem másztam is, ami esetemben kezdi kimeríteni a túra fogalmát :) Nem csak vízszintesen lehetett volna mérni a távot, de vertikálisan is! Jó kis kirándulás volt, jól esett mozogni picit! Na ennek alapvetően az is lehet az oka, hogy előtte teleettem magam. És nem is akármivel, mert (ciki, nem ciki, mindegy!) életemben először kipróbáltam az articsókát. Megtöltötték, és megsütötték ("és ez az icikepicike mindmegette"), és állítom, hogy még Balázsnak is ízlene. Azaz ha elég bátor vagyok a kísérletezéssel, akkor ízleni is fog neki, amikor reprodukálom.

Csütörtökre szerveztünk egy vacsis-dumcsis estét pár magyarral, ami nagyon jól sikerült. Az eredeti tervvel ellentétben nem a környékünkön volt, hanem a Graciában (abban a városrészben, ahol augusztusban Ágotával teszteltük a Fiesta Major de Graciát, amikor az ünnep alkalmából az utcákat is a megadott tematikának megfelelően öltöztették), úgyhogy ott is megismertem egy jó kis helyet. Teatre Neu, ami a beszélő nevének eleget téve különböző előadásoknak, vetítéseknek is helyet ad. Nameg a sok szomja és éhes katalánnak és betelepülőnek, köztük nekünk.

A többi napra ugyan nem szerveztem konkrét programot, de jól teltek: minden napra jutott mozgás, bicajozás, séta, és egyszer még futni is elindultam. ... jajj, lelkiismeret furdalásom lesz, ha ezt ennyiben hagyom: sajnos nem sikerült lefutnom a szokásos távot, valahogy (szerintem inkább lelkileg) nem voltam rákészülve. Nade azt már nem árulom el, mekkora a "szokásos" táv, mert akkor még a végén körberöhögnétek, hogy azt se sikerült lefutni... Hiába, nekem még mindig nem jött el a futásfanatizmus kora :( Pedig akarom ám!

Ja, meg ugye a kreativitás :) Hát persze! A kagyicsengő után még dekoráltam ezt-azt, de nem érdemelnek fotót :D

És már el is repült az egy hét, most készült el a Baliváró kaja, rakottkrumpliszerűség némi kényszerhozta változtatással. Remélem, azért tetszeni fog neki egy hét Subway és Xburger (nem emlékszem a hely nevére sajnos) után...