Miután a srácok hazamentek, jött pár hétköznap a szokásos dolgokkal, kinek munka, kinek csak spanyol, bicajozás, ez-az-amaz. Aztán pénteken egy magyar lány lakásavatójára mentünk, majd szombaton egy katalán-magyar pár vacsorájára voltunk hivatalosak. Mindkettő jól sikerült, bár egész eltérő műfaj, az első nyüzsgősebb,
Noéminél szocializálódzunk egy csomót, a másik csendesebb, Zsaniéknál ettük életünk első igazán cuccos paelláját. Aki elsőre (mondjuk étteremben) nem szerette meg a paellát, annak javaslom, adjon neki még egy esélyt, bár lehet, hogy ilyet tényleg csak a helyiek csinálnak (tele volt hatalmas rákokkal).
A lényeg, hogy mindkettő programot szívesen megismételjük :)
A kettő között tegnap együtt ettünk a meglepetésként érkező Robival és Vikivel (unokatesóm és felesége), megmutattuk a partunkat, és felfedeztünk egy jó kis belga kávézót. Hogy miért éppen belgát? Hmmm...
Ja és a héten még a november óta repedt ablakunkat is majdnem kicserélték. Persze csak majdnem, mert mégsem mennek itt olyan gyorsan a dolgok! Mañana! Vagy majd egy hét múlva. Megint...
Ma reggel - ismét szép napsütésre ébredtünk - kitaláltuk, hogy a tengerparton reggelizünk, és meg is tettük. A partra menet belesétáltunk egy bicikliversenybe, majd kiültünk a homokba a megszokott helyre. Jó volt nagyon! Mondtam (inkább kérdeztem) is Balinak, hogy vajon ezt hol tettük volna meg otthon? Mikor kiértünk, még csak viszonylag kevesen lézengtek ott, de kb. egy óra múlva olyan nyüzsgés volt! Persze az emberek java még nem fürdeni jár oda, de van aki igen. A többség csak kiül egy kicsit, kutyát, illetve gyereket sétáltat, homokvárat épít, mászókázik, és persze fut vagy focizik. Nagy itt az élet, szeretünk itt lakni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése