Hosszú csend után újra blogolok. Persze nyilván azért, mert most meg igazán mást kéne csinálnom… (esetleg levelezgetni kamarával, bírósággal, ha már így előrehaladtak az események – exmunkatársak előnyben a rejtvény megfejtésénél :) )
De előbb ide írok, mert megint van mit!
Múlt héten érkeztek hozzánk az első olyan látogatók, Pepa és Márk személyében, akik már a kecót is tesztelhették. Nos, Barcelona az Barcelona, a környék meg a környék, ezek esetében panaszra nem nagyon lehet ok, de mégis azt mondanám, hogy a hozzánk látogatók inkább ne is kérdezzék őket! Érteni fogjátok már akkor is, ha csak egy-egy elemet emelek ki: Márk aludt a kicsi szobában, ahol fény ugyan nem sok van, de ahonnan a lépcsőház összes zaja a legjobban érzékelhető; Pepának pedig a nappali jutott, ahol fény is van meg nyugalom is, viszont utolsó reggel derült ki, hogy nem vette észre, hogy van redőny. Mondjuk, azért ebben nem feltétlenül érzem magam hibásnak, mindazonáltal, Fiúk, elnézést a kényelmetlenségért!
A jó hír az ezután érkezőknek, hogy mindenre van gyógyír: pl. legközelebb Márk alszik a kanapén, és ford. :), de igazából arra gondoltam, hogy az első alkalomból mindig tanul az ember, és remélhetőleg tudunk javítani a helyzeten!
A lényeg, hogy – bár nagy eséllyel nem az én szórakozásom volt az útjuk célja – remekül szórakoztam, Bali is (bár őt közben a munka gondolata is zsibbasztotta), és remélhetőleg a srácoknak is szerzett pár jó napot a mi városunk! Az első nap a városnézés és alvás jegyében telt, de aki azt feltételezi, hogy e kettő csak egymásután működik, vagy esetleg kizárja egymást, az nagyon nagyot téved! Akinek kétségei vannak, kérdezze Pepát, aki kissé fáradtan érkezett meg Barcelona repterére, vagy kérjen tőle alvós-városnézős képeket :) Bocsi Pepa, de ha erre gondolok vissza, most is nehezen lehervasztható vigyort tapasztalok az arcomon :)
De előbb ide írok, mert megint van mit!
Múlt héten érkeztek hozzánk az első olyan látogatók, Pepa és Márk személyében, akik már a kecót is tesztelhették. Nos, Barcelona az Barcelona, a környék meg a környék, ezek esetében panaszra nem nagyon lehet ok, de mégis azt mondanám, hogy a hozzánk látogatók inkább ne is kérdezzék őket! Érteni fogjátok már akkor is, ha csak egy-egy elemet emelek ki: Márk aludt a kicsi szobában, ahol fény ugyan nem sok van, de ahonnan a lépcsőház összes zaja a legjobban érzékelhető; Pepának pedig a nappali jutott, ahol fény is van meg nyugalom is, viszont utolsó reggel derült ki, hogy nem vette észre, hogy van redőny. Mondjuk, azért ebben nem feltétlenül érzem magam hibásnak, mindazonáltal, Fiúk, elnézést a kényelmetlenségért!
A jó hír az ezután érkezőknek, hogy mindenre van gyógyír: pl. legközelebb Márk alszik a kanapén, és ford. :), de igazából arra gondoltam, hogy az első alkalomból mindig tanul az ember, és remélhetőleg tudunk javítani a helyzeten!
A lényeg, hogy – bár nagy eséllyel nem az én szórakozásom volt az útjuk célja – remekül szórakoztam, Bali is (bár őt közben a munka gondolata is zsibbasztotta), és remélhetőleg a srácoknak is szerzett pár jó napot a mi városunk! Az első nap a városnézés és alvás jegyében telt, de aki azt feltételezi, hogy e kettő csak egymásután működik, vagy esetleg kizárja egymást, az nagyon nagyot téved! Akinek kétségei vannak, kérdezze Pepát, aki kissé fáradtan érkezett meg Barcelona repterére, vagy kérjen tőle alvós-városnézős képeket :) Bocsi Pepa, de ha erre gondolok vissza, most is nehezen lehervasztható vigyort tapasztalok az arcomon :)
Miután végeztünk a Catedrállal és a Barri Gotic kis utcáival, valamint megvolt az első napfürdőzés és a Ramlbamenti kávézó méregdrága kínálata, úgy döntöttünk nem hagyjuk ki a Palau Güellt, ami Gaudi korai munkáinak egyike, de már benne van egy halom olyan elem, ami később (vagy már akkor is) a védjegyévé vált. Ajánlom mindenkinek, mert tényleg gyönyörű; és az a nagyon kemény benne, hogy itt nem beszélhet az ember – még ha olyan laikus is, mint én – pusztán építészetről, ez amolyan all in one alkotás, megtervezve az alapkövektől az utolsó díszítőelemig, ahogy már ott bent is fitogtattam aktív szókincsem legideillőbb elemét: hihetetlen!
A második nap a Montjuic és kiaknáztuk a rajta található lehetőségeket: 
séta (mozgólépcsőkön), kávé (helyett rövidek) a hegy egyik legszebb kilátással bíró, ámde elég egyszerű kínálattal rendelkező (… keresem a jó szót…) bódéjában (?), körbejártuk a Poble Espanyolt, amit csak a világkiállításra húztak fel, de szerencsére azóta sem bontottak el. 
Ittunk egy újabb kávét (illetve alternatíváit), majd továbbmentünk az olimpiai stadionhoz, végül a Fundacio Joan Miró-ba, ahol ki-ki megkereshette a kedvenc alkotását (vagy éppen a kedvenc címét, ugyanis Miró ebben is kétségtelenül maradandót alkotott). Hát nem tudom, kétségtelenül élvezhető, amiben a kiállításnak helyet adó „ház” is szerepet játszik, egyes képeknél sokkal inkább megdöbbentő, összességében azt mondanám, hogy nagyon nagy dózisokban azért nem ajánlott a művészete, mi a végére eléggé begyorsítottunk. Azt hiszem, Bali az élvezhető jelzőt talán nem a kiállításra mondaná, hanem az utóhatására, pl. amikor megbizonyosodtunk arról, hogy mit is jelent pontosan az excrement szó, de talán akkor is inkább az érdekes jelzőt használná.Este beültünk egy remek közeli tapas bárba, ahol autentikus spanyol tapast fogyaszthattunk: az egyetlen személyzet, feltehetőleg egyben üzletvezető és tulajdonos is, egy jordániai fickó volt, és mindezek és a nyúl (!) ellenére (vagy éppen ezért?) jól szórakoztunk, majd rövid pihi után részt vettünk a mérsékelt sikerű harmadik magyar esten, és kipróbáltuk a Chupitos minikoktéljaiz és szembesültünk a Razzmatazz nemmondomkimijeivel (fogalmazzunk úgy, hogy sokféle ember volt ott, hiszen nagyon hangoztatják, hogy Barcelona very gay friendly, hát valóban az, de ezzel persze semmi baj, csak esetleg meglepett?!).
A harmadik nap a strandnap volt, mivel erre a napra ígérték a 18-20 fokot. Megvolt, fiúk? Szerintem 18 biztosan volt, ezért nem is csoda, hogy egyeseknek kedve támadt megmártózni. Komolyan! Nagyon menők vagytok!!! Mi viszont úgy döntöttünk Balival, hogy várunk még néhány hetet/hónapot az idei első strandolással, addig legfeljebb süttetjük magunkat a parton.
Este kellemes séta a la Ribera utcácskáiban (itt van a Picasso múzeum, meg a Santa Maria del Mar templom is), amitől idő előtt kidőltünk.
Persze nem is annyira idő előtt, ha a másnapra gondolunk, hiszem vasárnap a Figueras-nap volt. Aprócska elalvás és még aprócskább pályaudvari közjáték után kölcsönöztünk egy kisautót, és irány a(z egyik) Daliról híres város, és a múzeum! Ezen a napon is csodaszép idő volt, sütött a nap, ami remek kontrasztot adott az útközben látott havas hegycsúcsoknak :) Utóbbiakról csak elmosódott, üveg mögül lőtt fotóm van, de elképzelitek mindannyian, ugye?
A múzeum fogyasztható, nemcsak elvakult Dalirajongóknak, de kétségtelenül elértük azt a pontot, amikor kicsit telítődött a kultúra bugyrunk, ezért elmentünk kiszellőztetni a fejünket a Costa Brava legelejére, Port Lligat-ba illetve Cadaques-be, ahol a szellőztetős projekt olyannyira jól sikerült, hogy a végére kellemesen átfagytunk. Utólag mesélte egy itteni magyar lány (akinek spanyol barátja van, tőle hallotta), hogy a helyiek azt beszélik, Dali azért volt kissé tonto, mert Cadaques-ben mindig fúj a szél. Mármint van ilyen kifejezés, hogy megfújta a szél=bolond. J A lényeg, hogy nem kicsit volt szeles, de megérte a nagy séta, gyönyörű a hely: Igazi mesebeli, vagy méginkább amolyan romifilm helyszín/díszlet/háttér!
Majd hazaút, extrafincsivacsi, pihi, dumcsi, iszogatás… és egy újabb éjszaka felhúzott redőnnyel :)
És egy újabb barcelonai városnézés a Sagrada Familiával és a Parc Güellel – ezekről már írtam, most pedig nekem kimaradt, szóval csak állítólag voltak szépek.
Nagyon gyorsan elrepült ez a pár nap, pedig még csak meg sem sikerült nézni/mutatni mindent, szóval 5 nap semmiképpen nem túl sok a környékünkre!Összegezném: köszi, hogy jöttetek, Srácok, gyertek máskor is! Valamint várunk szeretettel mindenkit, hogy megmutassuk a várost, és esetleg másfelé is kikalandozzunk a szűk értelembe vett Barcelonából!
Nagyon gyorsan elrepült ez a pár nap, pedig még csak meg sem sikerült nézni/mutatni mindent, szóval 5 nap semmiképpen nem túl sok a környékünkre!Összegezném: köszi, hogy jöttetek, Srácok, gyertek máskor is! Valamint várunk szeretettel mindenkit, hogy megmutassuk a várost, és esetleg másfelé is kikalandozzunk a szűk értelembe vett Barcelonából!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése