Rozália, Róza, azaz névnapot ültünk

Az én édes kis játékmacskámnak kellett egy névnap, amire szeptember 4. ideálisnak tűnt. Na nem csak időpontilag, de hangzásra is. Bali időnként próbál visszarángatni a földre, illetve emlékeztetni, hogy Rosé cica végső soron egy házimacska volna, és igaz, hogy a család kedvence, de a mindennapi féltés és kényeztetés pont elég (sok), így nem volt gyertyafényes ünnepi vacsora, csak kapott a drága (nem Bali,, hanem a macsek) pár új, apró játékot, új jutalomfalatkát, és ehetett a vacsoránkból jól átsült csirkemellet (természetesen a prémiumvacsoráján felül), amire nem mondhatott nemet (miaut mondott).

Szóval a mai nappal (már tegnapival) megszületett Rosé névnapja (mégsem tarthatjuk a bor ünnepén... igazából miért is ne?mindegy...)

És tudom, hogy még mindig lógok ugyanazon beszámolókkal, gyakorlatilag egész augusztusról, de alig ülök (itthon) a gép elé/alá, úgy azért nehéz. Pláne mivel most itt az új csábítás, végre jött a kábeltévés, és lecserélte a hipiszupi internethez kapott dekódert, így két hónappal az internet bekötése után, és egy hónappal a TV megérkezését követően tegnap óta márisazonnal tudunk tévézni :)

Van TV-nk!

Juppí, és eezúttal a kábel TV-re gondolok ;) kicserélték végre a dekódert (ez így vajon létező szó?), és működik a csoda!

Sent from my Xperia

Kicsi elmaradás

Hát, ami azt illeti, nem volt időm írni, fényképeket töltögetni (le aztán fel is), gondolatokat rendezgetni, mondatokat szőni. Hazautazás is volt ablakcserével és a szokásos Pécs-Budapest-Eger háromszöggel fűszerezve, aztán vendégeink érkeztek, most pedig a hámom hónapzáró hosszú nap közepén lesek ki a kobakomból, és nézem, menyire elment ma este is az idő. Talán holnap vagy a hétvégén sikeresebb leszek az írással, beszámolással.

Annyit azért elárulok, mind a hárman jól vagyunk, a kiscica és mi, a szülei is túléltük ezt a hektikus időszakot, amiben a legnagyobb megpróbáltatás az volt, hogy cica nélkül kellett élnünk 8 egész napig ;) Hihetetlenül telik az idő, kajlacicka már 5 és fél hónapos nagylány egyre határozottabban kiütköző egyéniséggel, közben a nyár is elmúlik lassan, hát hihetetlen, mondhatom...

...és folyt köv. a napokban...

MindigTV ;)

Juppí, most értem haza a munkából az elsemhiszemhogymegjötttévénkkel! Cica éppen azon gondolkodik, hogy kinyissa-e a dobozt, mielőtt Baliapa hazaér, én meg azon tűnődöm, hogy kerül rá a Törökországban gyártott, Spanyolországban rendelt, ki tudja honnan érkezett, de az tuti, hogy egy amerikai cégcsoporttól vett, Toshiba márkájú TV-re magyarul, hogy MinDigTV?
Mókás, lehet, hogy ezért a logóért kellett várnunk rá (dolgozói kedvezménnyel) egy egész hónapot?

Sent from my Xperia

Mindig csak a...

... macska, mi más!? Na de ha annyira cuki, és egyfolytában szolgáltatja a témát?

Így volt ez a hétvégén is, mert azon kívül, hogy mutatta a hőmérséketet (némi túlzással azért, de nagyjából stimmelt is), hipercukin ült is a karomban...

... és modellt állt, ült és feküdt nekem

... és ma a vendégek után, mikor újra hármasban maradtunk, több ízben megmutatta, hogy "apja lánya", és tanította Balázst is aludni... abban tuti, hogy óriási mester lehetne már most is, zsenge kora ellenére :)

De ha már így megemlítettem a vendégeket... Van ám nekünk társasági életünk is: igaz, tegnap csak este egy gyors sörözésre bírtunk odaérni hozzájuk a szokásos parki mókára, de ma ideszerveztük őket (a gyors szervezés miatt azért közel sem sikerült mindenkit) egy házi termésű mentából készült mojitora :) A legjobban tuti Borsó-barátnénk élvezte, aki ugyan se rumot, se mást nem ivott, mégis ő volt a legmosolygósabb :) Volt itt nekünk kutyus is, így a kiscicának is, kislánykának is volt elég izgalom!

Igazság szerint nagyon élvezzük a lakást úgy ahogy van, és most az is bebizonyosodott, hogy a korábbinál sokkal alkalmasabb vendéglátásra is. Már önmagában az is előny, hogy le tudnak ülni a vendégek! :)

(még akkor is, ha az erkélyen csak páran)

Most amúgy remekjó idő van, ma reggel strandolással indítottuk a napot, úgyhogy élvezzük, hogy végre itt is igazi nyár van. Bár ne lenne jövő héten három hónapzáró hoszzú munkanapom!

Cicahőmérő

Edina, a (magyar és egyben cicás) kolléganőm küldte ezt a kis útmutatót, aminek segítségével akkor is be tudom lőni a hőmérsékletet, ha hőmérő és okostelefon nélkül, ám cicával együtt dobnak ki egy civilizálatlan helyen:

És akkor most hány fok is lehet?

Ahogy alakul a kis erkély-oázisunk ;)

Hmmm

Méghogy savanyú?

...a szőlő ;)

Mint kiderült, egyike a valaha volt legjobb játékoknak. Kicsi, gömbölyű, labdaszerű, de szájba is vehető, fincsi nedves, és minden ütéstől puhább! 

Valamint arra gondoltam, sok legyet üthetek egy csapásra a következő videóval: van rajta cukicicc édesen, PET-palackkal játszva, megmutatja, cukicicc milyen jól harminizál az új albink nappalibútorának színárnyalatával, és még az új szőnyegünk (egyben az otthonunk otthonosságának záloga) szőreit is meglátjátok :) Nem mintha bárkit is érdekelne rajtam kívül, de hát engem igen, tehát lássuk...

Olyan cuki ez a kiccica...

Egyben arról is beszámolok, hogy Rosé a múlt pénteki mérlegelésen (oltásra vittem a dokinénikhez) 1750 grammot nyomott, tehát lassan az elhozatalakor jegyzett súly háromszorosát is eléri. Azt mondta az állatorvos, hogy jól néz ki, nem kell aggódni, nincs súlyfeleslege (pedig annyit eszik, és még mennyit enne), és hogy csak jövő február környékén kell elvégezni az ivartalanítást, mert kislányokat nem szívesen kasztrálnak. Szenyaság tudom, de az is, ha hagyjuk szegényt szenvedni, miközben kiscicákat nem vállalhat. De addig van időnk!

Még azt is mindenképpen el kell mondanom, hogy a kisasszony szeme a kezdeti kék-zöld kombóból teljesen átváltott narancs-picitzöldbe. Nagyon szép :)

Virágaim

Sent from my Xperia

Rosé 3 hónapos

Nem mintha a figyelmet valaha is elfordítottam volna Rosé felől, de mégsem írtam, inkább csak fotókat tettem fel róla. Hát a napokban betöltötte a 3. hónapját a kis kedves, és jövő pénteken lesz két hónapja, hogy velünk él. Ez már valami! Azóta is rajongunk érte, és nagyra értékeljük, amikor nyugis, és nem akarja éppen tőből lerágni a kezeinket. Kölyökmacska már csak kölyökmacska...

Nagyon aranyos! Vannak dolgai, amiket próbálunk kiismerni, és persze vannak olyanok is, amiről jó lenne lenevelni, mint akár a harapás azokkal az éles pici fogacskákkal vagy a karmocskák rajtunk való élezése, illetve az a jó szokása, hogy ha kaját lát, rögtön a teljes mennyiséget betolja a kis arcába. Ő tömve szereti a pocakját, de engem az kicsit megijeszt, nem szeretnék egy vörös-fehér Garfielddal élni, sokkal inkább egy cuki törékeny kisasszonnyal.

Múlt héten - a költözés és nagyobb lakás örömére - piciccet is megleptük egy macskabútorral, amin napról napra ügyesebben közlekedik. Eleinte nem gondoltuk, de simán felmászik a harmadik emeletére is, és onnan nézelődik kedvére.

Kapott apróbb játékokat is, egy patkány társult be hozzá az IKEÁból, és egy felhúzhatós kisegeret hoztunk "táplálékkiegészítőként" a macskaparadicsomból. Mindkettő nagy sikert aratott, és máris ellepik a lakást a macskajátékok ;) (mondjuk ez eddig is így volt)

Hihetetlen, hogy ilyen nagy már, és hogy holnap ismét orvoshoz kell már vinni az ismétlő oltásért. Olyan mintha múlt héten jártunk volna ott, pedig hát...