Vasárnapi szülinap /17 hónapos és 1 hetes/ hányhétisaz?

Angyallány számolatlanul sokadik hetét töltötte be ma.
Továbbra is a legszebb, legokosabb és legcukibb. Ez a hét a cukiság és a fogzás miatti kevésbé jókedv hullámvasútja jegyében telt, de remélem, hogy a 10. és 11. fogacska kibújásával ennél csak jobb jön (a két alsó kettes jött ki).

Ma végre reggelizett egy kicsit. Közben ki kellett jönnöm a konyhából, így apja maradt vele. Mire visszaértem, nagy nevetés. Kérdezem, mi történt. Bali meséli, hogy a következő párbeszéd zajlott le köztük:
Apa: hogy hívnak?
Mia: Mia
Apa: és anyát hogy hívják?
Mia: cica
Apa: és a cicát hogy hívják?
Mia: maúúú

Hát nem a legcukibb?

Most meg rajzol...

És csak úgy az elmúlt napokból :

Majdnem átaludt éjszaka

Mia tegnap kb fél 10-től ma fél 6-ig aludt egyhuzamban! Igaz,hogy utána már csak egy órát tudott ráhúzni ölben illetve mellettem, de ismerve őt ez óriási eredmény!
Gratulálok, kicsi Mia!

Úgy de úgy szeretem

Ismét adós maradok egy részletes magyarországi látogatás beszámolóval, de olyan sokminden történt...

Ami a legfontosabb, és nem szeretném, ha kimaradna, hogy Mia megint ugrásszerűen sokat fejlődött otthon, nyilván a nagyszülőknek, a nagyobb rajongótábornak köszönhetően. A szókincse, a finommotorikája, a járása, sőt futása, minden. Látok fejlődést, de sokkal kevesebbet az evés-alvás témakörében is, de ezen nem rágódnék. Aki ismer minket,valószínűleg lehetetlennek tartja, hogy a korabbiaknál is jobban lenyűgözzön engem a kicsi szívecském, pedig ez határozottan előfordul. Konkrétan minden pillanattal nő a cukiságfaktora, és a szeretetem iránta :)
Már nem csak ad, de dob is puszit, nagyon tud ölelni, annyit olvastat magának, amennyit egyáltalán nem várna az ember egy ilyen korú babától, és úgy figyeli a történteket, hogy döbbenet. Napokkal, hetekkel később képes felidézni a történteket /történteket, és könyv nélkül mesélve is mondja, hogy az adott történetben ki kopog vagy talál meg valamit, mit építenek vagy hol laknak a szereplők. Bogyó és Babóca sztorijaival kivetelesen sokmindenre lehet ösztönözni: pl. Pécsett első napokban alig evett valamit, de a könyvekben ezerszer elolvastatta a mézeskalácsos részt, és végre evett valamit: pont olyan szív alakú mézeskalácsokat, amilyet Babóca tart a kezében a könyv borítóján. Ugyanez az ivással: a szarka csipkebogyó szörpöt hozott Babócának, így hajlandó lett csipkebogyó "szörpöt" (cukormentes teát) inni. Most ott tartunk, hogy mivel Bogyó is sütött palacsintát, evett abból is. Azt nem tudom, ki evett brokkolit, de abból főve, egész rózsákat képes megenni. Amikor kedve van persze...

Na persze egyik mesehős sem ül etetőszékben, úgyhogy ezt igazán mi sem várhatjuk el tőle...

Szerencsére Babócáék is készítettek szélforgót, fújtak buborékot, és ellátogattak a tengerhez, mert igazán sajnálnám ezeket a régi kedvenceket elhanyagolni. 

Beszél, de annyit és olyanokat, hogy az ember esze megáll: van aminek csak az első pár hangzóját mondja ("Ba"-ltazár), van amire a szó dallamáról következtetünk ("mée" - mézes), de csodálatosan tökéletes kiejtéssel is elkápráztat (Mia, cica, maú, kutyus, csillag,az l helyett kicsit j-sen), kukac, kakukk, csacsi, és még RENGETEG minden, az állatok különösen). 

És tényleg percenként képes tökéletesíteni a tudományát. 

Mellette megmaradtak a jelek, de nemhogy visszavetették a beszédben, sokkal inkább segítik /kiegészítik. Kíváncsiságból oda-vissza játékokat játszottam vele: egy nagy könyvprospektust /könyvet elé téve kérdeztem tőle, hogy hol a (és jelentem a halat). Erre ő mondja, hogy "ha" (az l betűt módszeresen nem mondja vagy j-szerűen ejti), és megmutatja a képen a halat, és még egy csomó dolgot. Ebbe az irányba olyan jeleket is használ (értsd: felismer, amiket nem jelel vissza. Fordítva pedig napi szinten gyakorol, és bővíti a jelkészletét. 

Az állatok nagy kedvencek, soknak a nevét mondja (béka, róka...) , másoknak a hangját utánozza (oroszlán "ááá"...), de sokhoz mindkettőt használja ("huhú bagyoly"...) . 

És nagyon jó humorérzéke van! Amit nem tőlünk les el. Ja és az iszonyú cuki, egyedi "kisbirka" nevetése, a hangos kacagása, boldog sikítozása, fáradtan az erőltetett hahotázása. Egészen egyszerűen felsorolni sem tudom, hogy mi mindenért imádnivaló :)

Egri Mius

Épp a pécsi Mami hangját hallgatja le az üzenetrögzítőről ;)

Pár kép szöveg nélkül a pécsi mindennapokról

16 hónapos Bababa

Mia tegnap töltötte be a 16.hónapját, amit azzal ünnepeltem, hogy a barátnőimmel töltöttem az altatást megelőző 2 órát. Nem szándákos volt, épp így alakult, ha már Pécsen vagyunk, és épp péntek este is volt, sőt a Csajok már Miával is találkoztak. Érdekes kísérlet, nem mondom, hogy teljesen ellazultam, de állítólag ügyes voltam, csak alig észrevehetően nézegettem a telefonomat :)
Ma reggel már új módi van, ma mindenki egy szótaggal hosszabb: én anyanya vagyok, ő bababa, a Mama pedig mamama. Hát ez is egy új korszak.

Pécs, hó, szánkózás, Mius

Első találkozás a hóval (megböködte kicsit)

Papa megszánkóztatta ;)

Az első hóembere :)

Nyakszorítós

Nem vmi horror story, nyugi, csak a mai BOLDOGSÁG. Így csupa nagybetűvel.
Altatáskor pici Mia a fáradtsága ellenére nagyon aktív volt, és folyton függőlegesbe húzta magát a szopizós pózból. Ez nem új, máskor is csinál ilyet. Ahogy máskor is, egy-egy ilyen alkalommal mondott valami velőset, mondjuk, hogy tik-tak, vagy (l)ámpa. Ám ma nem állt meg itt: egyik felhúzodszkodás alkalmával az arcomat paskolta két oldalról nagyon finoman, szinte símogatva, de a boldogságtól sírás akkor kerülgetett, amikor még feljebb húzta magát az ölemben, és szorosan, de nagyon finoman a nyakam köré fonta S kicsi karjait! Ponton úgy, ahogy kiskorunkban mi adtunk "nyakszorítóst",  ezt a különleges ölelést a szüleinknek. És nem véletlen volt, utána még 3-4x eljátszotta :) Egyszer már csinált ilyet a napokban, de akkor nem voltam benne biztos, hogy nem véletlenül jött-e így ki a mozdulat. Most egyértelműen ezt akarta!
Nagyon finom volt! <3

Kitépem a hajam! Áaaaaaa!

Kicsit olyan nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek alapon és kicsit azok kedvéért is, akik azt gondolják, hogy két pozitív bejegyzés közötti időben színtisztán és kizárólagosan csupacuki dolgok történnek, de főleg azon félrevezetetteknek, akik azt gondolják, jó anya vagyok:
Mia újabban nem eszik. Néha napszakonként vagy naponta váltogatják egymást a jobb és rosszabb étkezések, de úgy egy hete sajnos állandó dráma van. Tudom, persze, hogy ez életkori sajátosság, de ma pl. odáig fajult a dolog, hogy az amúgy kedvenceit sem ette, sem kanállal etetve, sem kézből, sem kézzel hagyva, míg a a kanál közelítésétől hüppögve sírt, hogy végül tényleg sehogy máshogy nem tudtam kizökkenteni a sírástól fuldoklásból, mint szoptatással.
Együtt sírtam vele, pedig alapvetően nem pártolom azt sem, hogy előtte hagyjam beborulni a nem éppen pozitív érzelmeimet. Mert én ugyan valóban nem vagyok egy konyhatündér, de neki tényleg a legjobbat akarom, és most nagyon nagyon nagyon nem megy. Azt éreztem, hogy kajával a kezemben én vagyok számára az ördög, a mumus, a farkas, a "mukucs Jóska", minden, amivel gyereket valaha is ijesztgettek, és ettől rámdőlt a Világ!
Persze poénból korábban is mondtam már olyat, hogy befizetem a bölcsibe csak a kajálások idejére, mert nem ez az első rémes alkalom, de most nagyon rámtört, hogy valamit talán valóban elrontottam. De nagyon. Helyre kell hoznom!