Nem vmi horror story, nyugi, csak a mai BOLDOGSÁG. Így csupa nagybetűvel.
Altatáskor pici Mia a fáradtsága ellenére nagyon aktív volt, és folyton függőlegesbe húzta magát a szopizós pózból. Ez nem új, máskor is csinál ilyet. Ahogy máskor is, egy-egy ilyen alkalommal mondott valami velőset, mondjuk, hogy tik-tak, vagy (l)ámpa. Ám ma nem állt meg itt: egyik felhúzodszkodás alkalmával az arcomat paskolta két oldalról nagyon finoman, szinte símogatva, de a boldogságtól sírás akkor kerülgetett, amikor még feljebb húzta magát az ölemben, és szorosan, de nagyon finoman a nyakam köré fonta S kicsi karjait! Ponton úgy, ahogy kiskorunkban mi adtunk "nyakszorítóst", ezt a különleges ölelést a szüleinknek. És nem véletlen volt, utána még 3-4x eljátszotta :) Egyszer már csinált ilyet a napokban, de akkor nem voltam benne biztos, hogy nem véletlenül jött-e így ki a mozdulat. Most egyértelműen ezt akarta!
Nagyon finom volt! <3
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése