Kamasz cica

Óriási hír van, Rosénk messzemenően kifinomult divatérzékkel bír:

És ha még azt is elmondom, hogy ezen kívül szívesen rágcsálja a NafNaf táskámat és övemet is, mivel mindkettő bőr, nyilván sokat javít az állagukon...
Mostanság Ciculi szolgáltatja a témát, semmi kétség, de ez így van, nem fogom letagani :) Azért azt mókás figyelni, hogy ahogy rácuppanok valamire, úgy alakul a blog is ideiglenesen kicsit tematikussá: ha varrok, anyagokat, párnákat, takarókat posztolgatok, ha cica kerül a házhoz, vele kapcsolatban írok le mindent :)

De Roséval kapcsolatban tudatosan jegyzem fel az infókat, mi van, ha elfelejtem mindezt? Honnan tudhatnám, mikor voltunk itt vagy éppen ott vele? Mint most például állatorvosnál, megint, és először az életben végre oltáson :) Nagyon büszke cicamama lehetek, mert a kisállat tökéletes nyugalommal, és teljes csendben viselte a szurit. Súlymérésnél nyafogott kettőt, de biztos nem úgy fogta a néni, ahogy mi szoktuk... A hír, hogy a kislány ismét hízott, most szerdán, tehát 9 hetesen és egy naposan 1,1 kg volt. Azaz nagyon esélyes, hogy mára megduplázta azt a súlyt, amivel 4 hete hozzánk került. Tudom, hogy a cicák gyorsan fejlődnek, nőnek, de ez hihetetlen, erre nem számítottam. Mármint minden nap látom, és nem tűnik fel a méretváltozás, csak a növekedés bizonyos aspektusai (pocakméret, hosszúság), méginkább az, hogy ügyesedik: ahogy már nem a kanapé oldalára ugrik fel, hogy aztán a karmaival húzza fel magát, hanem már egészen konkrétan az ülőfelületre landol, méghozzá felülről. A székre sem a kaparó-asztallábakon mászik fel, hanem felugrik. És sajnos az asztalra is továbblépked, amit próbálunk módszeresen tiltani. Persze elég nehéz úgy, hogy a nap világos felében dolgozunk, a sötét felében alszunk, és ő saját belátása szerint dönt a szabad-nem szabad kérdéskörben.

Visszatérve az oltás témára érdekesség, hogy az oltási könyvébe (nem tudom, így hívják-e, de a kis füzetre gondolok, ahova az oltást is bejegyezték, beragasztották a vakcina matricáját, feljegyezték az adatait) azt jegyezték be, hogy blanco-rubio, azaz fehér-szőke :) Vagyis nem meglepő, hogy állatorvos néni mindig értetlenül néz, amikor azt mondom, a neve Rosé, mint a bor. Egyrészt a rozé itt rosado, a vörös cicát meg szőkének mondják. Teszem hozzá, otthon is sokan sárga cicának mondják a vöröset, nekem mégis csak vörös marad :)

Tudom, hogy már íram, de akkor is megint meglepett, hogy itt nem kötelező a veszettség elleni oltás. Na nem mintha életem során egyetlen macska veszettség elleni oltásánál is asszisztáltam volna, sőt akármilyen oltásánál... Csak ugye ha egy pórázon sétáltatott kutyát kötelező ellene beoltatni, mert az utcán összeszedheti, akkor vajon a macska (na nem a kizárólag szobacica) talán méginkább veszélyeztetett, nem? Ez volt az én logikám, de ki tudja? Apropó, azt nem kérdeztem meg, hogy kutyát sem kell-e... Na mindegy, a lényeg, hogy Katalónia hivatalosan veszettségmentes, de oltatni kell a cicát, ha kiutazunk vele az országból. Erre Rosénknak vajmi kevés esélye van egy jó ideig, úgyhogy most egyelőre nem terheljük vele a pici szervezetét, max én leszek ugyanolyan veszett, mint ő: megrágcsálom az összes pléd csücskét, felugrálok a falra, és retteghet tőlem minden cipőfűző. Csak nem lesz baj!

Oltás után picikém "anyás" volt, egy szokásos estéhez képest módfelett sokat aludt az ölemben, majd pár órával később az kezdett furcsa lenni, hogy fájlalja az olalát, ahova az injekciót kapta, illetve azon a helyen egy vélt vagy valós púp is megjelent. Szerintem ott volt, és érintésre felnyávogott, és egyáltalán nem feküdt rá. Pánikomban lázmérőt ragadtam, és a "hátsó hóna alá" téve én bizony megmértem a lázát. Fogalmam sincs, hogy kellett volna, de a lába és a hasa között 38,6 fok meleg volt, ami teljesen normálisnak számít macsekéknál, szóval kicsit megnyugodtam. Főképp amikor lefekvésidőre felébredt, és ismét olyan kis rossz lett, mint szokott.

Ez a kaland nem is volt tehát kaland, de nem az a kaland, amit akként élünk meg? Az én szűrőmön keresztül ez tök izgis volt.

Amúgy cicácska továbbra is elkényeztetett kisasszony, mindketten keressük a kegyeit: amikor játszana, egyszerre vagyunk a játszótér, a pajtás, és a játék áldozata, amikor simi kell, abban is partnerek vagyunk, ha kakis fenékkel távozik a macskavécéből, egyikünk mindig előkap egy nedves törlőkendőt/vattát, hogy a lehető legkevesebb szennyeződéssel járjon az élet. Vannak már közös játékaink, Bali a kezes játék alanya és tárgya, azt csak ők ketten tudják tökéletesen előadni: igazából ez a támadó pozícióban álló, valóban nagyon félelmetes kéz letámadására, a félelem támadással törénő lelpezésére irányul, ahogy próbálgatjuk megfejteni. Apropó, erről van videóm is, majd megpróbálom ide feltölteni:

Ehhez képest velem a minden lyukba beleférő kisegeret játsza nagy sikerrel, valamin én vagyok ugye az, akivel úgy általában mindent meg szabad csinálni.

Nagyon jópofi!

8 hetes kiscicánk

Rosé ma 8 hetes! Szülinapja van :) Amikor elhoztuk az eredeti anyukájától, a doktornéni szerint még túl kicsi volt bármilyen kezeléshez/szurihoz, egyáltalán a macskáknál szokásos beavakozásokhoz, így a mai napot kellett megvárni az első igazibb állatorvosos kalandhoz. Ma este mentünk is, együtt várakoztunk vagy 6-8 kutyussal és egy másik cicával, nagy élmény volt, főleg a szabályosan röfögős bulldoggal. Aztán jött a mérlegelés, ahol is kiderült, hogy a konyhai mérlegünk nem hazudik, Rosé cica valóban 0,95 kg, ami 2,5 hét alatt bizony 30 dkg hízást jelent. Doktornéni szerint ez így rendben is van, még nem túlsúlyos, felesleges aggódni (merhogy én közben megriadtam ettől a súlygyarapodástól), de megint megmutatta a babahájat, ami kapcsán párhuzamot vont a cica-poci alsó harmadában található hurkácskák, és a körte alkatú hölgyek idomai között :D Nagyon jópofi!

Aztán jól nem kapott most sem szurit, mert előbb a féregtelenítés: 3 napon keresztül (napi 1x) egy pasztát kell a szájába nyomnunk, és a negyedik napon akár jöhet is a böki. Szóval akkor jövő hét elején esünk túl ezen.

Meglepetéssel hallgattam, hogy itt idén nem kötelező a veszettség elleni oltás, mert tavaly óta egyetlen esetről sem szereztek tudomást, Katalónia veszettségmentes, csak ha kiutaztatjuk innen, akkor kötelező. Van itt ilyen kombinált oltás, szerintem az lesz neki, de meghallgatjuk a doki nénit is, mert csak jobban tudja, hogy egy más cicákkal nem találkozó kiscicára mi lehet veszélyes és mi nem.

Amúgy a cicc közben még jobban a szívünkhöz nőtt, és bár tegnap már volt egy éjszakánk, amikor kizártuk a hálószobánkból, nem is tudom, hogy élhetnénk nélküle. Olyan kis aranyos, okos és önálló, mégis néha cicababás, és mindig zabálnivaló. Egyértelműen tudja, mikor hívjuk, bár ugye az adott hangulatától függ, hogy odafigyel-e. Vannak bevett játékaink (mármint a játékra, mint cselekvésre gondolok), vannak szokásai, amikről még érdemes volna lenevelni, és biztos lesznek olyanok is, amikről még nem is tudunk. Izgulok pl. hogy mit fog szólni az új lakáshoz, és hogy tartjuk majd távol az erkély öngyilkosságra alkalmas szegleteitől. Remélem, hogy nagyon okos lesz abban is, mert amilyen gyors, megfogni úgysem lenne esélyünk. Szerencsére az állatboltokban kapható mindenféle macsekháló például, talán az lesz a megoldás, hogy még ha akarja se tudja levetni magát a mélybe.

Jajj, nagyon szeretjük ezt a kis picicicát!

Ami közben kimaradt...

Kicsit lelkiismeret furdalásom van, hogy azóta sem kerítettem sort a kimaradt beszámolók pótlására, ezért csak gyorsan a legfontosabbak:

Április utolsó hetében Éviék látogattak meg bennünket, ezúttal nem csak Matyit, a nagyfiút, hanem Annát, a kislányukat is magukkal hozva. Szerintem megint sikerült jó benyomásokat szerezni a városról, bár ezúttal már közel sem tudtam annyira ellátni a vendéglátói feladataimat. Amikor előzőleg voltak nálunk, bizony még nem dolgoztam, és körbekalauzolhattam őket a városon, míg most nemhogy csak dolgoztam, de hónapzárás lévén alig voltam itthon :(

Azért az egyetlen hétvégi napnak és május 1-jének köszönhetően kicsit mégiscsak együtt lehettünk, remélem, nincs harag, hogy csak annyit. Ahogy elmesélték, azért most is sikerült bejárni a belváros és a Güell Park (immár valóban fizetős részben, ez szívás) környékét, a partunkat és a környékünket, velünk pedig a Montjuïc meghódítása volt a program.

Néhány kép a készletemből :)

 Matyi és az elmaradhatatlan pescadito frito :)

 Játszótér,

 ugribugri a parton

 Supermario

 Telefericezés a Montjuicre

 Bubizás

A látogatás végén Éviékkel együtt utaztunk haza, és kiélveztük anyáink igazi, cuccos húsleveseit, túrógombócait, és válogatott finomságait, a család szeretetét, és lopva pár barát társaságát is. Ezúttal 8-9 napot töltöttünk otthon, megosztva az időt Pécs, Eger és Budapest között, de még ez az idő is elégtelennek bizonyult... Bizonyos szempontból visszasírom azokat az időket, amikor munkanélküliként rá-ráhúztam egy hetet a hazautazós alkalmakra. Kicsit jobban belefértek a dolgok, és főként az emberek. Van olyan barátnőm, akivel 2,5 éve nem sikerül találkoznom (nyilván minden időzítés kérdése, de egész egyszerűen nem lehet jól időzíteni).

Azért az unokaöcsis, -hugis bunkiépítés nagyon bejött, még jó, hogy az belefért az időkeretbe :)

  

Valamint Éviéknél az új kiscica keresése is :) A miénk szerencsére nem olyan szekrénymániás, vagy lehet, hogy ezen képessége még csak most kezd kifejlődni :)

Mióta visszajöttünk, itt váltakozott az "ősz", a tavasz, és végre beköszöntött a nyár is. Most jó itt, kezd igazi nyaralóidő lenni, és a nyár meghozta számunkra a következő nagy változást is: két nappal ezelőtt Balázs lefoglalózott egy új albérletet! Még nem igazán merem elhinni, szerződés ugye még nincs, így itt még nem mondtunk fel, de ha igaz, júliusban költözünk az új helyre. Lesz ott nekünk egy szobával több, a hosszú folyosónkkal kevesebb, egy fürdőkáddal több, és még a konyha is nagyobb, ami viszont a lényeg: lesz végre erkélyünk!!! Nem nagy, de itt ugye semmi nem volt, úgyhogy már nagyon kívántuk, főleg, hogy egy évet töltöttünk az effektív (eredmény szempontjából kevésbé effektív) lakáskereséssel. Sajnos a közvetlen környékünket el kell hagynunk, de ez is a Sant Marti nevű városrész/kerület (barrio) része, szóval azért nem messze. Tegnap elsétáltam onnan ide, és háztól házig kényelmes sétával fél óra. A partunktól is el kell köszönnünk, de lesz másik part, sőt kikötő a közelben, ráadásul a közvetlen szomszédunkban lesz a Parc de la Ciutadella, ami (annak ellenére, hogy egyetlen vendégünkkel sem volt idő még megnézni) az egyik legszebb és legnagyobb park a városban. De hát jut eszembe, írtam én már róla: ez az, aminek egy része park óriási sárkányos szökőkúttal, csónakázó tóval; a másik vége állatkert; és valahol a kettő között található a katalán parlament is :) Fricska a politikusoknak? Nem tudom, de jó lesz nekünk!

Ha valakit jobban is érdekel, ezen a térképen jelöltem a költözés adatait:

innen-ide

Balázs munkahelye még közelebb lesz, ami már szinte pofátlanság, de az enyém is könnyebben, gyorsabban megközelíthető onnan, hiszen a piros metró egyik megállója nagyon közel lesz, így egészen biztosan 1 óra alá csökken az odaút, csak egyszer kell átszállnom, még ha csak buszokkal szeretnék menni, akkor is rövidebb! Izgatottan várjuk! Én pláne, mert csak a hirdetést láttam, mivel csak ebédszünetben lehetett megnézni (még bent lakik az előző szerencsés), így csak Bali dönthetett. Mármint én mondtam, hogy ha neki megfelel, foglalja is le, mert a hirdetés alapján nekem nagyon tetszik.

Bútorzottan béreljük, a bútorok nem a legújabb divat szerintiek, sőt a hidegburklat sem, de úgyis az általunk betett dolgok teszik majd a mi álomlakásunkká :) Ez a tapasztalatunk, és ebben bízunk is. 

Hogy ne csak mindig a macska legyen...

Múlt hétvégén a parton döglésből felfelé sétálva, a Rambla de Poblenou-n, vagyis a "mi Ramblánkon" egyszercsak egy vonóshármassal/trió, mittudoménminekhívják találtuk szembe magunkat, és ehhez hasonló szépségeket játszottak:

Nagyon jót tett akkor rögtön a lelkemnek, és már akkor meg akartam osztani a videót, de Rosé elhozatala óta ismét túlterhelt a telefonom memóriája, a képeket áttenni a gépre, onnan a blogra... na ez ilyen lassan ment...

Olyan jó, hogy itt még a külvárosban is történnek ilyenek! Na nem mintha Pécsett a "NEVKÓ"-ban nem lennének rendezvények ugye, de ez azért így más.

Egyébként azn a hétvégén a cicajátékbolt felé menet a partról hallottunk meg valami naaagy koncertet, és mint kiderült egy laza kétszínpados szintipop-rendezvény záróhétvégéje zajlott éppen. Mondjuk oda eszembe nem jutott befizetni, de az is itt volt kint nálunk, szóval zajlik az élet errefelé is.

A cicagyerek első hete nálunk

Letudtuk az első hetet együtt a mi kis tüneményes cicalányunkkal, és hát egy élmény volt. Az első hétvége ismerkedés, helyhez és kézhez valamint hasamon és ölemben alváshoz szoktatással, és némi játékkal telt.

Rosé ügyesen használta a cicaWC-t, bár a kezdetektől fogva mindmáig úgy érezzük, ha nem hívjuk az illemhelyre, nem is bonyolítaná a folyóügyeit. Vasárnap este bizakodással voltunk, hiszen minden alkalommal beletalált a megfelelő helyre, még ha a cicaWC tetejét le is szereltük, hogy hasonlítson a korábban általa már használthoz. Aztán hétfőn reggel is odakaksizott, de a következő percben már a fürdőszoba szőnyegre pisilt. No még ilyet?! De balesetek ugye előfordulnak; cicát a WC-be, fürdőszoba szőnyeget a mosógépbe, aztán induljon a nap! Majd kedden reggel cicakaki ismét a macsek-klóba, egy perc múlva pisi a kanapé egyik díszpárnájára (véletlenül az én és egyben Rosé egyik kedvencére). OK, baleset, sebaj, macsekot az illemhelyre, párnát, huzatot a mosómasába, és induljon a nap! Amúgy mindkét nap probléma- és balesetmentesen folytatódott. Balázs volt olyan áldozatkész cicapapa, hogy ebédszünetben hazaugrott egy vizitre, és meggyőződött róla, hogy nem dőlt össze a ház, cicc is él, minden oké.

Szerda és csütörtök idill (leszámítva persze, hogy addigra valamennyi testrészem tele lett apró pici karmolás- és harapásnyomokkal, ami bocsánatos bűn, ugyanis játék és szeretgetés közben szereztem valamennyit), csak péntek reggelre tartogatott nekem egy kis szívatást: cicakaki a cicaWC-be, majd játék az amúgy tiltott zónának számító ágyunkon, amit balga módon arra az időre elnéztem neki, amíg a ruhákat hajtogattam. Nem kellett volna, egy óvatlan pillanatban elpisilte magát a kedves, csak hogy a 220x220 cm-es takarónkat tömködhessem bele a mosógépbe, míg őt újfent a cicaWC-re raktam...

Csak az az idegesítő a dologban, hogy mindegyik félre sikerült alkalom előtt odakirándultunk vele az illemhelyre, és úgy lőtt ki onnan, mintha csak kínoznánk ott őt. Hát... ez vele jár. De hogy mivel is? Hát azzal a kis szeretet-szőrgomolyaggal, ami a cica maga; a reggeli és esti simulásokkal; a hosszú ideig tartó, fáradhatatlan drombolásokkal, a játékos estékkel. Szóval azért ez megéri ám, főleg úgy, hogy tudjuk, minden nappal okosodik a kicsike :)

Búcsúként egy játéks videó:

(azóta beszereztünk egy pálcán lógó egérkét is, ami nagyon jó vásárnak bizonyult :))

Ja és a referenciaadatok:

Rosé egy héttel az ideköltözése után 780 g (a konyhai mérleg megbízhatóságával számolva), tehát 130 g-ot hízott a kis pocakos :D

Rosé ébredezik

Sajátos módon ezúttal a lábaim között ;)
Olyan édi!!!
Pedig a héten már tett róla, hogy megossza a közönségét, de erről és az első együtt töltött hetünkről majd nem telefonról részletesebben...

Siesta a la Rosé :)

Sent from my Xperia

További cicás

Itt a pindúr épp a csipogós-madártollas lasztiját püfföli.

Ez a hétvége kétségtelenül a cica jegyében telik, de még úgysem bánom, hogy ki sem tettem a lábam a lakásból :) Olyan cuki.

Rosé tegap este is az ablak előtt aludt el a radiátorra hajtgatott pléden (természetesen felhúzott függönnyel, hogy lássa a "másik ciciát"), és hajnalban ugyanott találtam. Ma már csak hatkor ébredtem, és jöttem át hozzá, és inkább a magam szórakoztatására maradtam, mint az ő vígasztalására. Adtam neki enni, elvittem az alomra "ügyintézni" (eddig úgy tapasztalom, hogy bár tudja hol kell és az alom mire való, nem jut eszébe odamenni, inkább tartogatja, és ha én odateszem, akkor gond nélkül kiteszi a kitenni valót; nagyon ügyes, hogy eddig sehova máshova nem tett meglepetést!), és játszottunk pár percet. Aztán letelepedett rám, és aludtunk még majdnem 8-ig :)

 és végül ébresztett a maga cuki módján, a finom kis Haribo-talpaival :)

Attól tartok, kicsit belebolodultam ebbe a kis mütyűrbe :o

Cicás játékok

Játék a szemtelen egérrel :) Merthogy rögtön az első estén sikerült megszabadítani a kicsi szürke egeret mindkét szemétől... És ezennel tesztljük azt is, tudunk-e videót feltölteni a blogra.

És pár mai fotó (igen, már megint a macska...)

 mi lesz az ebéd? egérke?

 ebéd után egy pohár... Rosé

 hegedűs a cicaháztetőn

Rosé, avagy cicatulajdonosok lettünk

Már megint nagyon régen írtam, és sokminden kimaradt, pl. látogatóink és hazalátogatásunk története, itteni szülinapi partik, ilyesmi, de most mást kell kiadnom magamból, amint azt a cím is mutatja, és amivel nem bírok tovább várni :)

Hetek óta tartó tervezgetést, előkészületeket követően tegnap volt olyan szerencsém, hogy hazahozhattam a kiscicánkat, Rosét (fonetikusan "Rozé", mint a rozéfröccs), aki miközben írok, épp ébredezik, és letámadja az ujjaimat :)

Rosé egy vörös-fehér házicica, aki egyedüli kislányként, 2014. április 15-én született a spanyol kolléganőm nővére cicájának meglepetésalmában. Három fívére közül kettő csupavörös és egy hozzá hasonlóan fehér-vörös tündérfiú. Mind csudajófejek voltak, és borzasztó nehezemre esett választani közülük, de előzetesen kislányt képzeltem, így azért kicsit eleve orientálódtam felé. Eleinte szörnyen félén volt, a négy közül leginkább ő bújt el, játszani sem akart odajönni, aztán amikor már szólt a gazdi, hogy már csak pici ideje van, egyszercsak megtört a jég, és Rosé besétált a kinyitott macskahrdozómba, leült, és elkezdett mosakodni. Nagyon édes volt, és akkor hirtelen nagyon egyszerű lett a döntés. Nem akartam azzal megijeszteni, hogy rögtön bezipzárazom, és felkapom, úgyhogy pár percet pihenhetett bent, de aztán mennünk kellett, és végül kb. mégis így alakult. A több mint egy órás busz-metró utat nem igazán díjazta, de amikor stabilan tudtam tartani/leülni, már útközben el tudott aludni, és csak párszor kezdett rá a miauzásra. Olyan érdekes, mert amikor nyávogott is, elég volt felemelni a hordozót az arcomhoz, kicsit ciccegni neki, és a lehetőségekhez képest megnyugodott. Itthon aztán nemigazán akaródzott kijönni a hordozóból, de mivel idejét éreztem annak, hogy egyen-igyon, áttettem az ágyikójára (amit egyébként előzetesen én varratam neki szivacsból és plédanyagból, néhány képen látszik az óriáspapucs alakú fehér-barnás izé, na az az), és lassan feloldódott. Meg volt illetődve, de nem sírt, nem szaladt el, egyszerűen cuki volt és még az is. Na de milyen is lehetne egy nem egészen hat hetes kiscica? 

Amíg vártuk őt, agyonolvastam magam macska-témában, és mindenhol 6-8 (inkább 8) hetes kort írtak ideális elválasztásnak, mi pedig tegnapelőtt tudtuk meg, hogy Rosé csak most lesz 6 hetes, viszont a nevelőszülei (anyacica gazdija) nagyon alaposan lefigyelte, és állatorvossal egyeztette a dolgot, és váltig állították, hogy már örökbe adhatóak a kicsik. Én persze a szokásos alapossággal erre is ráparáztam kicsit, hogy nehogy beteg/lelkibeteg legyen, mert korán szakítottuk el, de egyelőre Rosé egy kiegyensúlyozott minitigrisnek tűnik. Alszik, eszik és közben játszik. Megtanulta már a mamájától a macsekWC-titkait, igaz még a fedél nélküli változatot, szóval, van mire nevelnünk. Egyelőre annak is örülök, hogy hiba nélkül eltalálta a helyet, ahova üríthet.

A cicás ismerőseim mind figyelmeztettek (sokminden mellett) az első éjszakára, de nekünk az is csodás volt! Estig Rosé végigaludta a lakás/nappali legpuhább pontjait, a hordozóban, az ágyában és a kanapén is pihent már, de amikor este kicsit feljebb húztam a függönyt, és Rosé megpillantotta... hát nem a kilátást, hanem - este lévén - a maga kis homályos tükörképét, eldőlt, hogy az első éjszakáját ott tölti a kanapá karfáján-radiátoron lévő párnán, az ablakban. Olyan édes volt! Hajnalban Balival egyszerre keltünk fel 4-kor, hogy megnézzük a ciccet, és ő még mindig ott gubbasztott. Persze akkor felébredt, és itt - talán hibát követtem el, még nem tudni - itt maradtam vele a kanapén, erre odafeküdt mellém, és ott aludt tovább, én így kint ragadtam a hajal hátralevő részére. Viszont csodás élmény volt együtt ficeregni, fészkelődni vele. Reggel, immár a harmadik együttalvós pozíciónkban ébredünk, Rosé a hasamon, a karommal megtámasztva nyújtózott és ásítozott.
Valami okos macskás blogolótól olvastam a héten, hogy a túl korán, 2-3 hetes korban (katasztrófa folytán talán) elválasztott kiscicák még nem tudnak maguktól pisi-kakilni, mert természetes körülmények között attól indulnak be a reflexeik, hogy az anyjuk nyalogatja a kis testüket. Ezért ha elválasztják őket, érdemes a pocijukat, és a végbélnyílásuk környékét nedves vattával simogatni. Na most, Rosénak ezügyben ugyan nincsenek gondjai, de megtetszett ez az ötlet, és kipróbáltam a vattás mosdatást a kis testén, különösen, mert a szeme alóli/orra környéki csipácskákat, szöttyöket is el akartam róla távolítani. Hát vagy harmadszorra a teljes csipát sikerült letisztogatni, de mivel a langyos, nedves vattámmal dorombolást váltottam ki belőle, úgy tűnik, ez a mi kis szertartásunkká válik már. Hihetetlen, mindig dorombolni kezdett, és volt, hogy még a kezemet is elkezdte módszeresen nyalogatni, mintha tényleg az anyjának gondolna. Olyan bensőségesnek érzem a kapcsolatunkat. Haha :D De tényleg! Nagyon jó, hogy itt van velünk, kvázigyerek :D

Most reggel óta csak evett, ivott, aludt, és labdázott, illetve egeret edzett (a szürke kisegerének már leoperálta mindkét szemét).

És hogy az állapota is naplózva legyen:

Tegnap, 5 és fél hetesen 0,65 kg-ot nyomott az állatorvos mérlegén, hivatalosan is kislány Rosé (nempedig José :D), és a korához képest jól fejlett. Doktornéni megállapította, hogy a pocija alján az a kis plöttyedt rész, amit avatatlan szemeim aggasztónak véltek, na az ott a babaháj :)

Felülről javarészt vörös (orange), alulról javarészt fehér, de a pocakja szélén mutatóban van pár cuki vörös pötty/csíkozás. A talpai ennivalóan puhák és rózsaszínek, a nózija szintén rózsaszínű és hidegen nedveskés, a fogacskái és a karmai tűhegyesek. A szemei pedig még kékesszürke hangsúlyosak, de érzésem szerint kicsit sárgul az írisze belülről kifelé - bár igazság szerint nem tudom, hogy cicáknál mennyire jellemző, hogy változik a szemszín.

Oltásokat még majd csak a kéthónapos szülinapja előtti héten kaphat, benti cicaként egyelőre nincs szüksége gyógyszerekre, vegyszerekre, ilyesmire.

Egyedül evett már a mamája mellett is, méghozzá sima száraztápot (na, most tőlünk kap doktornéni-javasolta spec kosztot, amitől majd állítólag nem lesz gond a székletével sem), és tudja használni az almot, bár azért érdemes vele megkínálni, nem akarnánk ugyanis kakit, pisit szerte a lakásban.

Az fix, hogy nagy felfedező lesz, és imádja a nálunk mind nagyobb teret hódító díszpárna- és takaróbirodalmat. Mindent kipróbál, minden puha helyen alszik egy kicsit, de már harmadszor választotta önként a saját ágyikóját alvásra is. A képekhez képest annyi változott, hogy egyrészt nőtt a pocija :D , másrészt ugye sikerült "lenyalogatnom" róla a csipákat, így még fényesebb szemekkel kacsintgathat majd a kamerának (megjegyzem szereti a rózsaszínű fényképezőmet, aminek köszönhetően nem teljes egy nap alatt máris többszáz fotóm van róla, még ha a java "hirtelenasszonyságnak" köszönhetően homályos is). Ennyi, boldognak tűnünk :)