Letudtuk az első hetet együtt a mi kis tüneményes cicalányunkkal, és hát egy élmény volt. Az első hétvége ismerkedés, helyhez és kézhez valamint hasamon és ölemben alváshoz szoktatással, és némi játékkal telt.
Rosé ügyesen használta a cicaWC-t, bár a kezdetektől fogva mindmáig úgy érezzük, ha nem hívjuk az illemhelyre, nem is bonyolítaná a folyóügyeit. Vasárnap este bizakodással voltunk, hiszen minden alkalommal beletalált a megfelelő helyre, még ha a cicaWC tetejét le is szereltük, hogy hasonlítson a korábban általa már használthoz. Aztán hétfőn reggel is odakaksizott, de a következő percben már a fürdőszoba szőnyegre pisilt. No még ilyet?! De balesetek ugye előfordulnak; cicát a WC-be, fürdőszoba szőnyeget a mosógépbe, aztán induljon a nap! Majd kedden reggel cicakaki ismét a macsek-klóba, egy perc múlva pisi a kanapé egyik díszpárnájára (véletlenül az én és egyben Rosé egyik kedvencére). OK, baleset, sebaj, macsekot az illemhelyre, párnát, huzatot a mosómasába, és induljon a nap! Amúgy mindkét nap probléma- és balesetmentesen folytatódott. Balázs volt olyan áldozatkész cicapapa, hogy ebédszünetben hazaugrott egy vizitre, és meggyőződött róla, hogy nem dőlt össze a ház, cicc is él, minden oké.
Szerda és csütörtök idill (leszámítva persze, hogy addigra valamennyi testrészem tele lett apró pici karmolás- és harapásnyomokkal, ami bocsánatos bűn, ugyanis játék és szeretgetés közben szereztem valamennyit), csak péntek reggelre tartogatott nekem egy kis szívatást: cicakaki a cicaWC-be, majd játék az amúgy tiltott zónának számító ágyunkon, amit balga módon arra az időre elnéztem neki, amíg a ruhákat hajtogattam. Nem kellett volna, egy óvatlan pillanatban elpisilte magát a kedves, csak hogy a 220x220 cm-es takarónkat tömködhessem bele a mosógépbe, míg őt újfent a cicaWC-re raktam...
Csak az az idegesítő a dologban, hogy mindegyik félre sikerült alkalom előtt odakirándultunk vele az illemhelyre, és úgy lőtt ki onnan, mintha csak kínoznánk ott őt. Hát... ez vele jár. De hogy mivel is? Hát azzal a kis szeretet-szőrgomolyaggal, ami a cica maga; a reggeli és esti simulásokkal; a hosszú ideig tartó, fáradhatatlan drombolásokkal, a játékos estékkel. Szóval azért ez megéri ám, főleg úgy, hogy tudjuk, minden nappal okosodik a kicsike :)
Búcsúként egy játéks videó:
(azóta beszereztünk egy pálcán lógó egérkét is, ami nagyon jó vásárnak bizonyult :))
Ja és a referenciaadatok:
Rosé egy héttel az ideköltözése után 780 g (a konyhai mérleg megbízhatóságával számolva), tehát 130 g-ot hízott a kis pocakos :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése