Szépen játszik, a kis kezébe (és szájába) vesz mindent, megfog, forgat, ráz, rágcsál, átveszi a másik kezébe, eldob. Kérdésre /kérésre keresni kezdi az adott játékot, imád a nyitott erkélyajtó előtt állni alig kapaszkodva, hogy a haját (gyönyörű, sűrű aranyszőke, frizurára nőtt haját) fújja a huzat :), és szeret a tükör előtt állni, magyarázni és néha puszit adni a tükörképének. A cica továbbra is óriási kedvenc, ami egyelőre továbbra is csak titkon marad viszonzott Rosé részéről: ő is kíváncsi rá, esténként, ha a meleg miatt nyitott ajtó mellett altatok, Rossika is beszökik, de ha a baba közelít felé (ébren és általában visítva az örömtől, hogy hátha most utóléri), akkor rögtön visszavonul. Volt egy nagy áttörés, amikor Mia alig ébredt még fel a nagyágyban, de amint a cicát meglátta, odanégykézlábazott a lábamnál pihenő cicához, aki - mivel Mia elfelejtett sikítani - megengedte majdnem fél percig, hogy hozzáérjen, az oldalának döntse a fejét. Sajnos fotózni nem volt időm :)
Öröm az anyukájának lenni!
Íme egy kis válogatás az elmúlt hét kedvenceiből (sorry a polgárpukkasztó szoptatósért, de mivel a (közösségi) médiában újra és újra port kavar, én szégyellősségem ellenére továbbra is, csakazértis kiállok azért, hogy egy anyának legyen joga majdnem bármilyen helyen szoptatni!!!):
Ami kevésbé öröm, hogy hiába minden figyelem, elővigyázatosság, tegnap a délutáni szopiból ébredve Mia leesett az ágyunkról :( Mellette álltam és mégis. Nagyon sírt, de negyed óra múlva már ismét mászott, felállt, gagyorászott, nyoma nem látszott traumának, de azért csak megjártuk a kórházat egy nálunk alaposabb kivizsgálásért. Szörnyű érzés! Jelenleg nemhogy laza anyának nem látom magam, de amíg sírt, az is eszembe jutott, hogy a kórházban feljelentem magam, hogy vegyék el tőlem, amiért képtelen vagyok rá vigyázni. Na, szaranyának lenni nem öröm :(
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése