Mia napról-napra cukibb, okosabb és szebb. Nem szoktam nagyon produkálták is (minél?), de tegnap beérettnek láttam a belefektetett "munka" gyümölcsét, konkrétan a válasz nélkül átbeszélt hónapokat, amikor egy nagy tálból, vagy 20 játék közül Mia kérésre kivette a zenélős nyuszit, majd a kiskutyát és az oroszlánt. Annyira lenyűgöző.
Nem meséltem még hosszasan róla, de Pécsett részt vettünk a Beszélő babakezek alaptanfolyamon, ahol az amerikai jelnyelvre alapozva babákra szabott jelelést tanultunk. Én. Mert ugye Miának 6 hónaposan azért nem lehet 6 órába zsúfolni egy ilyet. Meg nem is azonnal kell sikert várni. Én azóta mutatom neki a kezdő csomag jelet (nem lehet sok jellel kezdeni), és pár hete Mia szépen mutatni kezdte a szopi jelét. Meg van egy saját jele az izgatottságra. És a babajeles mesekönyvekből, amit minden nap kell mesélni, mert kéri, ugyan nem mutatja az orrszarvú jelét, de tartja a kis nóziját, hogy az övén is mutassuk :)
Amúgy meg mászik ezerrel, ma a konyháig szökött 1-1 zoknival a pici kezeiben.
És tovább gyakorolja a felállást.
Hintázni minden nap megyünk, mert az fejleszt, de sokkal inkább, mert szereti.
Tényleg ez a boldogság. Sajnos sokszor nem veszünk bele ennek a boldogságnak a rózsaszín ködébe a fáradtság, kialvatlanság, esetleg idő szűke miatt, pedig ezek azok az idők, amit igazán ki kell élvezni. Ahogy feltétlen bizalommal fordul felénk, ahogy szavak nélkül megérteti magát, és ahogy babamamát mantrázva bemosolyogja a napunkat :)
Szeretem a ma 7:15-kor 37 hetes Kicsi Szívemet!
Ez épp most készült!!!
Itt pedi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése