Viszont az én Anyukám épp most száll fel Barcelona repteréről, még mielőtt jól megünnepelhettem volna. Mert ugyan 2 hét előre olyan soknak tűnik, de aztán nem az, és megint csak arra volt ideje, hogy rólam levegye a háztartás terhét és még a Babácskát is pesztrálja, és elhúzott haza.
Hát Anyukám, köszönöm Neked ezt a két hetet és az előtte lévő hármat, és az azelőtti 34 évet, meg az ezt követő még nagyon sokat, hogy megszülettem, nevelgettél, terelgettél, és terelgetsz még most is. Sőt főleg most, hogy igazán szakmádba vágó segítséget tudsz nyújtani. Azt a sok szeretetet, amit adsz, és hogy úgy is szeretsz, ahogy vagyok. Dacosan, háborgósan, mindig dödörgősen. És hogy nyugodtan lehetek ilyen, mert te úgyis tudod, ismersz mint a rosszpénzt. Mius feltehetően törleszt majd ezért nekem, de nem baj, mert az azt jelenti, hogy őszinte. Persze ezzel az őszinteség dumával csak mentegetem magam, amiért mindig pont azt sikerül megbántanom, akit legkevésbé sem szeretnék. Mia már most sokkal ügyesebben kommunikál :) Ő is szereti a Mamiját! Nyomtatunk is egy-egy képet gyorsan, hogy mindkét nagyszülőpár része legyen a mindennapoknak és a rendszeres polcpakolásnak!
Én most ki sem tudom fejezni eléggé milyen hálás vagyok, de egyetértek ennek a medálnak a szövegével, miszerint az Anya szó (MOM) egyszerűen csak WOW (váo) fejjel lefelé! Az enyém biztos! Meg az ő isteni, csupa almás almás pitéje is csak egyszerűen WOW!!!
Köszönök mindent, Anya!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése