Igyekszem pótolni beszámolókat, bár se időrendet, se fontossági sorrendet nemigen tudok tartani, annyi minden kimaradt (és biztos marad még ki e bejegyzés után is).
Miután megérkezett a TV-nk (ugyebár mindigTV itt bár bejegyzéssel előrébb), gyorsan hazautaztunk Budapest-Pécs-Eger-túrázni, nehogy véletlenül bengedhessük a kábelTV szerelőt. Otthon ezúttal kissé családszegényebbre sikerültek a látogatásaink, mert Bátyómék, Petiék épp akkor utaztak el nyaralni, amikor mi haza, Bali nővéréék, Éviék pedig épp azelőtt estek haza a nyaralásból. Remélem, azért nem nőnek 20-20 centit a gyerekek, amíg legközelebb látjuk őket...
Így is jó volt, Pécsett jutott idő Anyuék leendő otthonának szemrevételezésére, kicsi lakberendezős ötletelésre, barkácsáruházazásra (ami "a múltamat feidézvén" külön melengette a szívemet :D), és lélekben kicsit a régi lakástól való búcsúra. Hm mennyi jó történt ott! Kezdve a házifeladatírás helyetti suttyomba tévézésekkel, ajtócsapkodós kamaszkoron és a hajnalig tartó tanulásokon keresztül egészen a látogatóba hazajárások koráig... De jobb lesz az új sokkal: búcsút lehet mondani a panelforróságnak nyáron, a lépcsőháztakarításnak és a dilis, macskás felsőszomszédnak, aki egyszer radiátorverésben éli ki az öregedéssel járó frusztrációját, máskor macskaszőrt ráz az erkélyen dermedő kocsonyába! Na nem mintha ezek engem mostanában túl közelről érintenének, de mindenesetre határozott megkönnyebbülést hoznak majd a szüleimnek! Nem is beszélve, hogy az új hely tágasabb, modernebb, udvara is lesz, és módot ad Anyunak a lakberendező hajlamok kiélésére, amitől, ahogy újabban hallom, akár szívesen el is tekintene.
Egerben pihentünk nagyokat, na meg ettünk, ahogy azt már csak otthon szoktuk (ugyanezt Pécsen is azonos elánnal), és látogatást tettünk Egerbe visszaköltöző barátainknál, Veránál és Joenál (gyerekekkel kiegészülve) is.
Mivel ezúttal a hazautazás mottója, középpontja és egyben motivációja is az ablakcsere volt, erre is sort keríttettünk a mestereknek, milliónyi gondot és feladatot okozva ezzel Apósomnak és Anyósomnak :( , akiknek nem tudjuk eléggé meghálálni azt a sok sürgés-forgást, fuvarozást, pakolást és egyebet!
Magyarországról - nem is értem - nem is nagyon van most fotóm, de ezt mindenesetre közszemlére teszem a vidulás érdekében:
:(
:)
Hazaérkezés (mármint vissza a barcelonai főhadiszállásra) után pár nappal megérkeztek vendégeink, Anna, Gábor, Viki, a kincs és a pici Aisa, akiknek az időjárás viszontagságai mellett (ugyanis a kezdeti hűvös után szakadó eső biztatta őket a maradásra - "bienvenidos en Estocolmo!") a macskás (és otthonukhoz képest valljuk be, igencsak szűkös) kis lakásunk örömeivel is meg kellett küzdeniük. Aztán mégiscsak maradtak, és az idő végül jobbra fordult (amikor itt nem, pár várossal arrébb mentünk kirándulni... egészen pontosan Sitgesbe, ahol sokkal gyerekbarátabb a strand), és ahogy mondják, emlékezetesre, jóra sikerült a látogatásuk. Reméljük nem csak udvariasak, de tényleg jól is érezték magukat. Viki-kincs-kisasszony érzései felől kevés kételyem van, mert a tenger hullámjaiban és a parton kő- és kagylógyűjtés közben valóban ragyogott.
Nem is beszélve a tejszínhabos sütiről, amit állítólag nem szeret :)
Azóta üres az életünk. Haha, dehogy, csak nem történnek nagy extrák. Az augusztus itt főszezon, munkában aligszezon volt, az itteni barátaink közül is sokan nyaralni/hazautaztak, így gyakorlatilag nulla volt a szociális életünk, vagy társadalmi, vagy mi... Ami nem baj, mert a lakásban is van még mit tenni-venni, a cica is szórakoztat bennünket, úgyhogy jól elvoltunk.
Ciculi egyébként nagy fájdalom gócpontja volt a hazamenetel során, mivel Noémi barátnénk, aki bevállalta a cicafelvigyázást (gyakorlott bébiszitter, és a kis szőrös állatkák a gyengéi, így bíztunk benne :)) később ért vissza a városba, mint ahogy mi elindultunk Bp-re, de végül probléma nélkül zajlott a cicanyaralás is. Féltékeny is lettem, mert vele Rosé alszik kiskifliben, velem meg nem jellemző, engem csak megbízhatóan ébreszt óracsörgés előtt, hogy legyen elég időnk reggelente a munkába indulás előtt :D Édesem!
Na, hát kb. ez van/volt, azóta meg igyekszem legalább ritkásan hírt adni magukról.
Például azt, hogy már sötétben kelek reggelente, de néha megéri egy ilyen napfelkelte miatt:
Jöjjön ide egy cicavideó azzal a mondanivalóval, hogy "akinek távol van az anyukája, az keressen magának valami hasonlót":
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése