Na hát ennek ugye története van!!!
Gyerekkorom klasszikus túrótortája, amit minden szülinapomra, ünnepre, vasárnapra kértem, ha megkérdezték. A citrom amúgy is nagy kedvenc, fagyiba, teába mértéktelenül, ahogy Apa mondaná, annyi citromlevet tettem a teába, hogy nézni is rossz és/vagy hogy az nemcsak a számat, de még a fenekemet is összehúzza :)
Most úgy jutott eszembe, hogy egyik nap a munkahelyen kőkemény citromszagot éreztem, illetve egészen pontosan ennek a tortának az ízét éreztem illatban. Tudjátok, amolyan szinesztéziásan :)
Így hát, mit lehetett tenni, közel azonnali "interurbán", skype-olás Anyával, aki pillanatok alatt képbe hozott recept-ügyileg, és megszületett ez a csoda, az első (számomra az egyetlen igazi) klasszikus citromos túrótortám.
Naaagyon fini, köszi Anya!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése