... megmutatni a hazautazásunkkor átadott újabb "meglepetésvarrományomat"...
Ezúttal Szilárd, a nagyfiú unokaöcsém részesülhetett abban a szerencsében (vagy csapásban), hogy összepatchwork-öztem neki valamit. Mégpedig egy falvédőt az ágya mögé, hogy télen ne fázzon a háta.
Sajna arról nincs képem, amikor Apa, azaz Istipapa felszerelte :)
Hát, ezzel is, mint eddig minden "alkotásommal" eddig óriási gondban voltam, menet közben sokszor elbizonytalanodtam, többször elakadtam, félretettem, míg a végén már annyira kétségbeestem, hogy azon kezdtem gondolkodni, mi is legyen a szülinapi ajándék ehelyett. Merthát egy 7 évesnek már nem lehet kisautósat, bilikéket, túl gyerekeset sem, nade azért komor se legyen már. Pedig beleadtam mindent, úgy válogattam az anyagokat, hogy fiús is legyen, ne legyen túl világos, de azért vidámság is vegyüljön bele, kipróbáltam pár új megoldást: a steppelés formája, a rögzítőléc bujtatója stb, és hát eddig ez a legnagyobb (de legalábbis a leghosszabb, hiszen 205 cm) munkám. Hát ez van, legfeljebb majd leszedeti a falról, ha nem tetszik (és van más, aminek nekidőlhet).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése