Értelmes időtöltés

Amióta ma (azaz tegnap, de az előző alvásom óta) leírtam, hogy nem írok lelkesen, gyakorlatilag be se áll itt a szám... kezem... Mármint, hogy folyton ütögetem a billentyűzetet is, és ennek ellenére próbálom elhitetni, hogy nagy erőkkel varrok, mi?! :)

De tényleg! És, hogy hihető legyen, megmutatok egy már leleplezett darabot: 

 közelebbről:

 ugyanaz feltekerve:

egy itteni babaváró lányzónak készült, de csak mert viszonylag pici méretű értelmes patchwork munkákat keresgéltem, hogy azért mégse értelmetlenül gyakoroljak, és ennek - még ha nem is feltétlenül praktikus darab - úgy tűnt, van valamai haszna is, meg cuki is. A nem kizárólag kézimunka tutorialokat sasoló, így esetleg avatatlanabb érdeklődők kedvéért elárulom, hogy ez egy feltekerhető babapelenkázó alátét (mármint a gyerek alá, hogy pl. ne a plázarötyi tetejére kelljen kicsomagolni a bébit, vagy ha mégis oda, akkor legalább legyen alá valami). Persze tudom, hogy ennél ezerszer praktikusabb eldobhatós cuccok is léteznek már, de azon ugyebár csak pelenkázni lehet, ezen meg varrást gyakorolni is tudtam :) Szerencsére tetszett is a címzettnek, remélhetőleg tudják majd használni ;)

Másokat is csináltam, de vmi titok, vmi említést sem érdemel, szóval ennyi. Na jó, még megmutatok vmit, amit épp csak tegnap kezdtem, a képen még darabokban:

közelebbről az alja:

Azt még nem tudom, hogy miként fog nekem óriási szolgálatot tenni, de a mintát mindenképp ki szerettem volna próbálni, és eddig tetszik, bár továbbra is mondom, már tudom, mi ihlette a kockázott anyagok gyártóját: marhanagy türelemjáték foszlásmentes formákat vagdosni, néha még a szipiszupi körkésemmel is...

A varrógépemet azonban óriási új abrátnőként tartom számon (a körkést is ám), és hogy megháláljam neki, amire megtanít, a hétvégén - rövid közös életünkben először - megolajoztam ügyesen. És hogy igaz legyen a mondás, hogy jó tett helyébe mit is várhat az ember, a géppel törődés meghálálta magát: ezúttal apróbb darabokra szedtem a gépet, leszedegettem a szinte odanőtt részeket, és - láss csodát - megtaláltam rajta azt a csavart, amivel fel tudom rá szerelni a még Pécsen vásárolt hímző/paplanozó talpat, amiről már elkönyveltem, hogy pénzkidobás volt. Na azóta a gépi hímzést is gyakoroltam, bár abból tuti nem holna lesz vállalható mű :)

De már így is micsoda haladás ez mind a "kisfoltos"-hoz (http://szilvi-balazs-barcelona.blogspot.com.es/2013/01/kisfoltos.html)  képest!