Mézgáék

Csak most esett le, hogy nem is írtam Mézgákról... Nem M. Géza négytagú kis családjáról van szó, hanem a hétvégi vendégeinkről, akik amilyen hirtelen érkeztek, úgy tűntek is tova az naaagy Spanyolországba. Ők Balázs barátai barátai :) Ez pedig most vagyon szóismétlés? :) A lényeg, hogy a két srác, Mézga és Ernő péntek este érkezett, de nekik aztán tuti nem a lakásban tartózkodás volt a fő céljuk, mert gyakorlatilag kizárólag aludni tértek be hozzánk. A péntek esti érkezés után, miután szerencsétlenek végigcipelték a városon a brutálisnehéz csomagjukat, és miután puszta jószándékból megvárattuk őket a kapu előtt (eléjük mentünk ugyanis, de közben más úton elénk kerültek...), jött a melegre is tekintettel megváltónak bizonyuló ötlet, hogy húzzunk le a partra, és akkor már naná, hogy fürödjünk is. Így esett, hogy péntek éjfél magasságában, gyrost (igazából dönert) majszolva a part homokjában ücsörögtünk, amikoris egy kb. 20 perces tüzijáték kezdődött tőlünk kb. 1 km-re a parton! Mondták is a fiúk, hogy ez azért túlzás volt részünkről, meg hogy nem kellett volna :), de mi szeretjük mindenkivel megszerettetni a várost :) Valójában viszont nem tudjuk az okát: egy sima kis szülinapi tüzijátéknak sok volt, különösebb ünnepről viszont nem tudunk. A lényeg, hogy bizony nagyon szép volt!

Aztán jött az elmaradhatatlan éjjeli fürdőzés! Pár karcsapás után jó melegnek éreztük a tengert is!

Szombat reggel Ernő éppen itt nyaraló Betti barátnőjével találkoztunk, és derítettük fel a Barri Gotic kis utcáit. A kedvenc kávézómban sikerült reggelizni (tízóraizni), ott lőttem ezt a képet is:

Óriási sétafikáltunk,

Egy szuperhangulatos söröző-tapasbárban iszogattunk, a kikötőben bagett-sonka-olivabogyó-tengeriherkentyű tapasoztunk, és mi személy szerint jól lefáradtunk.

Nekem vasárnapra olyan lábfájásom és izomlázam volt, mintha egy elefántcsorda vonult volna át a tagjaimon. Holott mi csak fél 10-től négyig jártuk a várost, ők onnan még feltúráztak / Telefericeztek a Montjuicre is.

Azért az még hozzátartozik az igazsághoz, hogy pár órás lazítás után egy koncertre voltunk hivatalosak Barcelona egyik (metróval megközelíthető) elővárosába, ahonnan alkoholos befolyástól sem mentesen értünk haza (de hiszen egy Jack Daniel's pubban volt, na!). Az is jó volt, de ezzel együtt aztán esélyünk nem volt időben ágyba kerülni, és reggel, mikor a srácok már indultak, mi még alig dörzsölgettük a csipáinkat...

A koncert is bejött, Tori Sparks, egy nashville-i énekesnő dalolászott, míg mögötte-mellette Joe, Adél barátnénk spanyol-amerikai barátja, basszusgitározott, és a már szintén hallott Rubio gitározott. Ügyik voltak! Tori főleg saját dalokat énekel, de volt egy spanyol dal is, amit feldolgozott, ráadásként pedig egy általam nagyon kedvelt Halleluját nyomtak. Sajnos videót nem bírtam feltölteni...

A tőlünk vasárnap reggel frissen-fitten távozó Ernő és Mézga előtt előzetesen is le a kalappal, Pamplona felé vették az irányt, félig autóval, félig gyalogtúrázva (a gyalogolós rész javában Tamásra marad egy Ernő által még otthon összeszedett, szerencsétlen bokaszalag szakadás miatt)! Nagyon nem semmi még akkor is, ha csak autókáznának! De ők azért eléggé benne vannak a túráséletben az alapján, amiket meséltek... Kicsit aggódtam értük, mert pont vasárnap érkezett a vihar, de úgy rémlik, a gyalogos szakasz csak mostanában kezdődött... Az ismét dögmeleg szárazságban... Ők tudják!