Ahogy közeledett a szülinapom, és ahogy egyre többektől hallottam, hogy a harmincadikjára meglepibulit szerveztek neki, kezdett érlelődni bennem egy elhatározás, amit akkor még nagyon merésznek véltem, így el is hessegettem. De csak nem hagyott nyugodni a dolog, és végül belevágtam! Gondoltam, ha már ilyen távolra kerültem a családomtól és barátaimtól - lehetetlenné téve azt, hogy meglepjenek - igazán meglephetném magam egy meglepetés bulival (meglepetés-meglepi-lepjetek meg, csak hogy még 3x ismételjem a szót). De nem akartam annyira elrugaszkodni a saját természetemtől, és ha már ilyen szuper helyre terelt minket a Jóisten, gondoltam, ki is használhatnám a helyben rejlő lehetőségeket. Így kristályosodott ki bennem a terv, hogy a hozzánk legközelebb eső partszakaszon, a "partunkon" strandröplabdás pikniket szervezek. Közel három hete szóltam is pár helyi magyar ismerősnek, és pozitívan fogadták az ötletet. Szóltam a spanyolos csoporttársaknak is, akik ugyan óvatosabban, de csakcsak visszajeleztek :)
A magyarok közül Zsanit, a cukrászlányt kértem meg a tortám elkövetésére, ami irtó jó ötlet is volt egészen addig, amíg a héten Zsani munkát nem kapott (aminek egyébként nagyon örülök), és mint a bolond el nem kezdett dolgozni éjszakába nyúló időbeosztással. Szegény, konkrétan 7 napja dolgozik, egyelőre nem írták alá a szerződését, mert a nagyhéten nem dolgozik a papírmunkával megbízott iroda, és nyilván rá sem mert kérdezni, hogy kaphat-e szombatra szabadnapot... Hát nem kapott, ezért a torta ötlete nagyban leegyszerűsödött :)
Hozzá kell tenni, hogy amikor kiötlöttem ezt az egészet, akkor még 25 fok körüli, száraz, meleg idő volt, nem terveztem az itteni, állítólag a Semana Santa-ra (Nagyhét) olyannyira jellemrően zűrös időjárással, ami 3 napja kezdett el aggasztani igazán, amikoris megdőlni látszott az az elméletem, ami szerint 2 nap felhős/esős idő után itt bizony kibújik a nap.
Az aggodalom ellenére elkezdtem a sütést, készült a háromféle muffin, amiről tettem fel képet is, készült kolbászos kifli Anya receptje alapján (amiről szintén van kép), és nem maradhatott el a már szokásos cheesecake sem, hogy profitorta hiányában is meglegyen a feeling.
Persze a sütés sem ment minden komplikáció nélkül, ugyanis pénteken (ami itt ünnep, így a boltok 90 %-a zárva tart) a második adag muffin készítésekor feltörtem egyet a bontatlan csomag tojásból, és valahogy nem akart tojás állaga lenni a dolognak... Odacsaptam újra a tál széléhez, és akkor vettem észre, hogy bizony az főtt tojás... Mondanom sem kell, a nem kicsi meglepetés után egyből a pánik kerülgetett, hiszen akkor még csak konkrétan 12 darab muffinom volt, ami a pozitívan nyilatkozó vendégek számánál is kevesebb volt. Csodával határos módon egy lakás felé koslatva Mónival találtunk egy (majd még egy) nyitott kisboltot, ahol tudtam venni még tojást a maga nyers állapotában! (Az itt említett Móni egy volt gimis osztálytársam barátnője, aki kiköltözési szándékkal dolgozni érkezett 3 napja Barcelonába, de mivel nagyhétre nem kapott szállást, egyelőre nálunk lakik a kis szobánkban. Vele járok mostanság lakást nézni nagyüzemben. Nagyörömömre, mert ez legalább újabb izgalom az átlagos hétköznapjaimban.) Mondanom sem kell, hogy szombat reggel, mikor már bekevertem a kolbászoskifli tésztájába az összes lisztet, akkor tapasztaltam, hogy bizony az sem lesz elég... Ekkor az én Balim, a hős mentett meg attól, hogy kidobjam a bekevert alapanyagot és ezzel együtt a kolbikifli tervét :)
Mivel a mókát kettő órára hirdettük meg, Bali egykor lenézett a partra, hogy megnézze mi a helyzet, ugyanis az a nagy ötletem támadt, hogy a röplabdázást a parton kitett "public" hálók egyikénél oldjuk meg, hiszen ha ilyen kevésbé jó idő van, akkor esélyes, hogy lesz ott hely. Hát egykor nem volt, ezért Balázs felpattant a robogóra, hogy vegyen egy Decathlonos röpiháló szettet, mondván, jó lesz az arra is, amikor látogatóink jönnek, velük is azon játszunk majd :) Szóval lett saját hálónk is :) Csudiszupi, hogy egy klasszikustól kölcsönözzek :)
Emiatt a projekt miatt késtünk is a programunkról, de szerencsére így is időben érkeztünk!
Lassan érkeztek a meghívottak is, mindenki kedves volt, kaptam egy csomó édességet, kedvességet, holott előre mondtam, illetve írtam a meghívóba, hogy itt egyáltalán nem az ünneplésen lesz a hagsúly, a szülinap valójában az alkalmat szolgáltatta arra, hogy megszervezzem az én "lazanap a parton, kajapiaröplabda" elnevezésű piknikemet.
És nagyon jó lett! Voltak szupervicces jelenetek, csak hogy ízelítőt adjak: két nadrág és egy ing szakadt a játék hevében, továbbá egy erősebb szerva kapcsán valaki még a tengert is megjárta a labda után :) Nagyon kemény! De hogy milyen szépen tudja kezelni ezt is az élet/sors/kisangyalok! Egyik eset sem volt ugyanis kellemetlen az alanynak, még a nadrágok is oly módon szakadtak ki a kritikus helyeken, hogy arról csak a szenvedő alanytól szereztünk tudomást, senkinek nem kellett óriás lyukkal a fenekén hazametróznia :)
Ó de várjunk még azzal a hazametrózással, ugyanis előtte még mind a...közel huszan felugrottunk hozzánk a lakásba vagy egy órára. Mi ugyanis csak az esőmentes, napsütéses időért könyörögtünk, feltehetőleg mindannyian megfeledkeztünk szélmentes napért is fohászkodni. Hát jött is, aminek jönnie kellett, pár óra evés-ivás és játék után úgy felélénkült a szél, hogy az összes kajába ragadt egy kis jófajta, tengeri homok...
Ez sem vette el senki kedvét szerencsére, az otthonkoccintás után még egy környékbeli étterembe is beültünk :)
Összességében egy remek napot tudhatok magam mögött, remek 30. szülinapom volt :)
Köszönet ezért, - és még annyi minden jóért - az én drágajó férjemnek, Balinak, hogy lehetővé tette számomra!
És köszönet Anyunak és Apunak, hogy vagyok, és 30 jó évet (30 kövér esztendőt, avagy 30 boldog gyermekévet) tudhatok magam mögött vagy még inkább magaménak!!!
És köszönet az egész családomnak, rokonaimnak, barátaimnak és ismerőseimnek, amiért gondoltatok rám ma! Tudom, béna, hogy most kezdem csak (f)elismerni a facebook közösségteremtő erejét, de nagyon jó érzés volt látni azt a rengeteg üzenetet, jókívánságot, amit Tőletek kaptam!
Sajnos elfelejtettem fényképezőt vinni magammal, sőt itthon sem jutott eszembe elővenni, így most nem csatolok egy képet sem a szórakoztató élményeinkről. A "fészbúkon" viszont akad néhány, mert Masoud és Hoda, az iráni spanyolostársaink viszont szerencsére nem ilyen kis feledékenyek. Igaz, nem is olyan öregek mint én....
Most azonban abbahagyom, mert a szóvirágokból virágcsokor, talán inkább virágbokor lett, nem mellesleg éjszaka és április nyolcadika.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése