40 hét + 4 nap

Hát nem állítom, hogy teljesen megnyugtat, de inkább ezt a képet nézegetem (természetesen a valóban Miáról készült 3D képekkel együtt),  mint hogy folyton arra koncentráljak, 40 hét + hány napos épp a terhességem...
Sajnos elfelejteni azért nem tudom.

See what's happening at 40 weeks

Feszült várakozás

Mia baba továbbra is bent... Elmúlt a kiírt időpont,  elmúlt Bali szülinapja is, de Babácska még jól érzi magát, és nem kíváncsi a külvilágra.
Igazság szerint erre nem voltam felkészülve. Elméletben tudtam, hogy lehet ilyen, de bíztam benne, hogy inkább picit előbb születik, mint később. Most olyan mintha határidőt mulasztottam volna vagy lekéstem volna a saját szülésemet. Közben izgulok, hogy minden rendben legyen, és kipróbálom a humánusabb praktikákat, mint a lépcsőzés, csípős kaja evés, ananász... De egyelőre Mia inkább maradna. Hát várunk.

Ma volna a napja...

Anyás szelfi

1 day to go - ki bírom-e várni?

Hát iszonyú szánalmasnak érzem, hogy csakis ez a témám, és nem bírom nyugisan elfogadni, hogy Mia baba még maradna bent egy picit, de úúúúúúúúgy várom!
És akkor nézem a terhes app-jaimat, amik 1-nél tartanak a visszaszámlálásban, és azt mondják, hogy a babám minidinnye méretű,meg olvasom a mailben kapott hírleveleket, amik gratulálnak, hogy most már anya vagyok, vagy már csak napok kérdése, hogy az legyek, de én csak türelmetlen vagyok... Nagyon!
Kíváncsi vagyok a picikémre, hogy mekkora, hogy milyen a kis arca, a füle, nózija, hogy melyik lábujja lesz a leghosszabb, hogy hajjal születik-e, hogy hogyan tartja a kezecskéit, lábacskáit,  és mindenre! Várom, hogy azt nézzem álmatlanul, hogyan mocorog, vesz-e épp levegőt, hogy felemelhessem, ölelgethessem. Persze tudom, hogy így ölelem őt legbiztonságosabban, na de mégis úgy igazán, karokkal szeretném már! Nehéz elfogadni, hogy nemigen tehetek semmit...

Boldog névnapot, Mama :-)

Anyukám a diadalív árnyékában. Sétáltunk egyet a szeszélyes Mária napon: ekkor épp melegen sütött a nap, de reggel is, délután is esett kicsit.

Várakozás

Bárcsak jönne már!

Anyukázás - orvoslátogatás után a parton

Társ az éjszakában >^.^<

Mondják, hogy a macska nem annyira kötődik az emberhez, hogy nem tudja úgy kifejezni a szeretetét, én mégis azt érzem, hogy a kicsi Rozicica az éjjeli ébrenléteim alatt kitüntet a figyelmével, folyamatosan megfigyel, és bár rá ez sajnos egyáltalán nem jellemző, gyakran akár az ölembe is ugrik, ha látja, hogy segítenie kell az alvásban. Ma éjjel épp az újdonságszámba menő kaparófa egyik puha szintjét vette be,amitől eddig kicsit tartott, de a fontos teendője (tesztelés ugyebár) ellenére nem mulasztja el a szülőfelügyeletet: virraszt mellettem, és árgus szemekkel figyel :-)
A cicák igenis szeretnek, és ki is fejezik, maximum nem kutyamódra!

Jó nap rossz hírekkel

A tegnapi nap elég eseménydús volt, hiszen eleve izgatottan keltem Anya gépének éjjelre tervezett érkezése miatt, majd éreztem pár szülés előjelet, ami egyelőre falsnak bizonyult. Aztán megbeszéltem egy találkozót Szandrával a fotóslánnyal, aki majd a babafotózást csinálja. Eljött hozzánk terepfelmérésre, szuperjót beszélgettünk, aztán bemelegítő babaszoba- és babaváró fotózást tartott. Utóbbira nem voltak felkészülve, de Szandra nagyon ügyes, így lett pár jó képünk!  Párat már este elnézést is küldött, ezeket mutatom meg most: 

Köszönjük Csuport Alexandrának!!! 

A fotózás után jött a feketeleves: Anya eredetileg 21:45-kor induló gépét későbbre tették, és óránként még későbbre, majd ma hajnali 3-kor törölték a járatot. Hajnali 6-ig reptéren várakoztatták az utasokat információ nélkül, majd elvitték őket egy szállodába, ahová 10-re mennek értük, de még most sincs infó, hogy a gépük biztosan elindul-e... Úgy tájékoztatják őket, mintha a világtörténelem első csúszása lenne,  őrült fejetlenség van. Én meg közben idegeskedem miatta, hogy fáradt, sokat állt éjjel, és ugyan egy ismerős párhoz tudott csapódni, akiknek nagyon hálás vagyok a segítségükért, de mégiscsak lényegében egyedül kell szembesülnie egy gyakorlott utazó számára is nehéz helyzettel. És félek, hogy ez a rossz élmény még jobban elveszi a kedvét az utazástól, amire azért már gyakrabban számítanék azután, hogy barcelonai kisunokája születik... :(
Remélem, most már megoldják ezt a fejetlen helyzetet, és Anya hipphopp itt terem nálam! 
Lucának és Zoltánnak pedig ezer köszönet a jelenlétükért, az Anyunak nyújtott segítségükért, lelki támogatásért, beszélgetésért és a sok infoért, amit nekem küldtek!!!